Shakespeare megtaníthat minket a transznemű emberek sztereotípiákkal és közdelmekkel teli élményeire, mondta a University of British Columbia angol professzora, Mary Ann Saunders.

Ő az egy azon számos kutató, hangadó, aktivista és egyetemista közül, akik a világ minden tájáról érkeznek arra a közelgő nemzetközi konferenciára, mely a transznemű és a nem tisztázott nemű emberek életét vizsgálja és amelyet a Victoria Egyetemen rendeznek március 17-től 20-ig.
A változó transz történelem: közösségek építése- kapcsolatok megosztása elnevezésű konferencia vezetését Aaron Devor, a világ egyetlen Transznemű Tudományok Tanszékének vezetője vállalta, aki ez év januárjában a Victoria Egyetemen is tanított.

Shakespeare és a nemi identitás

Prezentációjában Saunders Ariel karakteréről fog beszélni Shakespeare A vihar című művében.
Ariel egy szellem, aki a főhős Prosperonak a szolgája, aki ajánlatait közvetíti és három esetben is női alakot ölt.
Saunders az angol irodalmi kurzusai közül egyet Ariel karakterének szentelt, miután elolvasott egy értekezésre amely a 2010-es Ariel filmverziójára fókuszált, melyben a férfi karakternek keblei vannak mikor női alakot ölt, de férfi arccal rendelkezik.

Saunders elmondása szerint rendkívül felháborodott, mikor az értekezés amit olvasott a filmbéli karaktert úgy írta le, mint "testi horrort."
"Ezek az ő szavai: groteszk, szörnyűséges és utalt arra, hogy ez a megtestesítés lehetetlen." "Mikor ezt elolvastam, azt gondoltam, hogy rendben van, de ez a test szörnyen hasonlít az enyémre," mondta Saunders a North by Northwest házigazdájának, Sheryl MacKay-nek.

"Olyannyira néz ki szörnyen, mint a legtöbb transznemű nő teste. A mi testünk pedig nem horrorisztikus, nem groteszk és semmiképpen nem lehetetlen. Másképpen nem lennék itt."

Transz sztereotípiák

Mindezeken túl Saunders felvázolta azt a számos érdekes párhuzamot, mely Ariel és a transznemű nők életében megfigyelhető.
Például amikor Prospero megkéri Arielt, hogy egy tengeri nimfa alakjában csábítja el a herceget, "egy kulturális sztereotípiát fest meg … melyet mi egy hibás nőnemű formának tartunk, amely lépre csalja vagy elcsábítja a gyanútlan férfit, azt egyszerűen nem lehet megválasztani, vagy nem akarni."

Saunders, aki empatikus és nem hisz ebben a sztereotípiában, emlékeztet a filmnek arra a jelentére, amelyben Ariel Prospero lányát és a herceget szemléli.
"Abban a pillanatban olyan érzéseket láttam, melyek a legtöbb transznemű nő élményeiben visszaköszönnek, azaz amikor olyan embereket szeretnénk hogy szeressenek, illetve olyanokkal szeretnénk kapcsolatot, akik velünk nem akarnak," mondta.
"Mindig lehet olyan személyt választani, aki nem transznemű, mint mi."

Saunders szerint ez nem mindig van így, de beszélt arról a szorongásról, amely sok transznemű emberben létezik.
"Itt ezen a helyen megvalósulhat az önazonosítás, melyet éppannyira csodálatosnak tartok, mint amennyire keserédesnek is."

Forrás: CBC News