A TERF egy mozaikszó, amely a „Transzokat kizáró radikális feminista” angol rövidítése, vagyis más szóval – egy bigott transzfób embert jelöl. Túlzónak tűnhet a megfogalmazás, de az utóbbi időben több helyen és médiumban felbukkantak ilyen jellegű TERF vélemények többek között Nagy-Britanniában és Magyarországon is.

Néhány példa kiugróan jól szemlélteti a helyzetet. Többek között ilyen a vezető feminista író, Chimamanda Adichie esete, aki a brit Channel 4 csatorna egyik műsorában visszautasította, hogy a transznemű nők igazi nők lennének, mert a tranzíciójuk előtt „megtapasztalták a férfilét kiváltságait”.

Dame Jenni Murray – a brit BBC Radio 4 Woman’s Hour nevű műsorának műsorvezetője – hasonló kijelentést tett a Sunday Times Magazine egyik rovatában, amely a következő címet viselte: „Légy transz, légy büszke – de ne nevezd magad ’igazi nőnek’”.

Germaine Greer feminista író és filozófus is csatlakozott transzokat kizáró retorikájával Adichie-hez és Murray-hez, ami miatt kemény kritikával és tiltakozással kellett szembenéznie, mielőtt megjelent egy nőnapi rendezvényen Brightonban.

Greer, Murray és Adichie csupán három kiragadott hang azok közül, akik egy lenéző és kirekesztő globális üzenetet közvetítenek Nagy-Britanniában, amely világszerte tagadja a transz nők identitását.

Magyarországon 2016 első felében jelentek meg hasonló megnyilatkozások először. Hajdú Janka az írások zömének otthont adó reflektor.hu-n kijelentette, hogy a transz nők „nőként identifikáló biológiai férfiak”. És indoklás nélküli mantrának nevezte azt a kijelentést, hogy a „a transz nők ugyanolyan nők, mint a (biológiai) nők”.

Balta Flóris és Feró Dalma vendége Halász Sári és Anthonia Burrows volt a Tilos Rádió Zártkörű lányok című műsorában és ott számoltak be egy külföldi TERF konferencián gyűjtött tapasztalataikról. A feminizmust és a nők jogait érő visszacsapások felelőse véleményük szerint a transz mozgalom és a transz nők nem nők.

Weiss Eszter szerint „egy férfi nem élhet “nőként”: nőnek lenni nem egy felölthető életforma.” Szerinte a transz nők férfiak akik „nőként élnek” és a mainstream transz politika hatását a nőkre elemezni szükséges. (Hogy mindez a magyar kontextusban mit jelent annak megfejtését az olvasóra bíznánk – szerk.)

A transzokat kizáró radikális feminizmus a gyűlölet nyílt üzenetét hirdető csoportosulás. Elutasítják a transz nők alapvető jogait, mint például az nőket érintő egészségügyi ellátáshoz, nőket támogató csoportokhoz és női mosdókhoz való hozzáférés jogát azon az alapon, hogy azokat az „igazi nők” számára kell fenntartani.

Néhány (még a előbbieknél is radikálisabb) TERF teljességgel tagadja a transz nők létezését és a transz nőket „öngyűlölő meleg férfiaknak” titulálja. Ez a vélemény legjobb esetben is problémás, legrosszabb esetben pedig nagyon veszélyes.

2016-ban eddig sosem látott mértékű volt a transz nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma: csak az Egyesült Államokban 26 gyilkosságot regisztráltak, amelyet transz nők ellen követtek el. Idén márciusban egy kegyetlenül kivégzett transz nőt arra kényszerítettek Brazíliában, hogy meggyilkolása előtt könyörögjön az életéért.

Néhányan most azzal fognak érvelni, hogy a TERF ideológia kritizálása „nőgyűlölő” dolog, de az igazi feminizmus minden ember egyenlőségét kívánja elérni.

A híres feminista újságíró és aktivista Gloria Steinem is kirekesztő volt korábban a transz nőkkel szemben, de idővel átértékelte az álláspontját és most már támogatja a transzok integrációját.

A TERF-ek álláspontja az, hogy a transz nők potenciális erőszaktevők, akik állandó, lappangó veszélyt jelentenek; hogy mentális egészségi problémáik vannak; és hogy alapjában véve egyáltalán nem nők. Az embertelenség ilyen szintje erkölcsileg káros, és összességében túlságosan is hasonlít ahhoz az üldöztetéshez, amellyel más kisebbségi csoportoknak – például az LMB-embereknek – kellett szembenéznie a múltban.

Ha ennek a fajta kirekesztő gyakorlatnak létjogosultságot adunk, akkor mind az emberek általános álláspontja, mind a társadalom, amelyet magasztalunk azért, mert elfogadó velünk szemben, a legrosszabb irányba fog fordulni.

A brit Independent című lapban egy nevét nem vállaló író (aki írásával jól szemléltette a TERF-ek véleményét) feltette a kérdést, hogy miért gondolják elfogadhatónak liberális férfiak, hogy megmondják a feministáknak, hogyan legyenek feministák. Én mint liberális nő azt válaszolom nekik: mindenki lehet feminista, de kirekesztőnek lenni annyi, mint megtagadni ezt a jogot bárkitől is.

A transz nők igazi nők, szóval hagyjátok abba a létezésük tagadását. A transz nők NŐK.

Meka Beresford írása alapján Transvanilla Transznemű Egyesület