A szegénységet ma már sokkal komplexebben értelmezzük a fizetés nagyságánál vagy annál, hogy mennyi terméket tudunk megvásárolni. A GATE 2021-es, Freedom from fear and want így fogalmaz: “Leegyszerűsítve az egyén gazdasági helyzetét nem csak az határozza meg, hogy mit tud megvenni, hanem az is, hogy mennyire áll módjában méltóságban élni és részt venni a közösségi életben, ideértve az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és korrekt munkahelyhez való hozzáférést.”
Széles körben elismert az a tény is, hogy a diszkrimináció, az erőszak és a szegénység egymást gerjesztő és felerősítő folyamatok. Így ha egy transz embert diszkrimináció ér például az oktatásban, az negatív hatással lehet a későbbi munkalehetőségeire, ami pedig nagyban érinteti, hogy milyen jövedelemmel rendelkezik. A szegénység miatt még több diszkrimináció érheti, ezzel pedig újraindul a kör és egyre nehezebbé válik kikerülni belőle.
Különösen igaz lehet ez azokra, akik több kisebbségi csoport metszeteiben helyezkednek el, így a színesbőrű, transz-feminin vagy szexmunkás transz és dzsender-nonkonform emberekre.
A munkahelyi diszkrimináció pedig ahhoz vezet, hogy a transz emberek egy jelentős hányada dolgozik kriminalizált vagy informális környezeteben. Kifejezetten sérülékeny csoport ilyen szempontból a szexmunkások helyzete, hiszen Európában a legtöbb helyen a mai napi valamilyen mértékben kriminalizált tevékenység a szexmunka. Ebből a szempontból előre mutató, hogy Máltán 2020-ban bejelentették, hogy a tervek között szerepel dekriminalizálni a szexmunkát, ami az európai szexmunkás mozgalom szerint egyelőre a leghasznosabb megközelítés.
A FRA LGBTI Survey II kutatása szerint 3-ból 1 transz ember megtapasztalta már milyen hajléktalannak lenni, aggodalomra ad okot az a statisztika is, hogy a 15-17 közötti transz fiatalok 11%-a tapasztalt hajléktalanságot.
FEANTSA 2020-as kutatása szerint pedig a családon belüli konfliktusok a leggyakoribb okai annak, hogy transz fiatalok az otthonuk elhagyására kényszerülnek.
A nem jogi elismerése nagy mértékben csökkenteni tudja a transz emberekkel szembeni diszkriminációt és erőszakot. Magyarország nem az egyetlen az Eu-s ország, ahol a nem jogi elismerése nem lehetséges, ugyanakkor meg ha egy adott ország törvényei elviekben lehetővé is teszik, a nem jogi elismerése gyakran akkor sem elérhető mindenki számára. A legtöbb eu-s országban a bevándorlóknak például nincs lehetőségük a nem jog elismerésére, az eljárás drága lehet, így a gazdasági/pénzügyi helyzet is veszélyeztetheti ezt a jogot, az eljáráshoz szükséges kérdések negatív hatással lehetnek mentális egészségre, illetve fontos kiemelni, hogy vannak még országok, ahol a kényszer-sterilizáció is előírt az eljárás véghez viteléhez.
Hasonló a helyzet a transz-specifikus és nemi megerősítő egészségügyi eljárásokkal is; amennyiben elérhetőek valamilyen módon, általában nem mindenki számára és az esetek többségében nagyon drágák, ami még több embert zár ki az eljárások köréből.
A transz emberek ellen elkövetett erőszakról az egyik legsokatmondóbb statisztika a trans murder monitoring. Adatai alapján 2020 volt az adatgyűjtés kezdete óta legtöbb transz gyilkosságot regisztráló év, 375 áldozattal. 2021-ben ez a szám valamivel alacsonyabb, de fontos megjegyezni, hogy ez a szám csak a jelentett, bizonyított eseteket tükrözi, így sokban függhet attól, hogy az emberek mennyire bíznak a rendfenntartó szervekben, milyen információik vannak arról, kihez és hogyan lehet fordulni ilyen esetekben, illetve hogy a hatóságok milyen eszközökkel és tudással rendelkeznek az ilyen esetek feltárása és azonosítása szempontjából.
