Az Oroszországban nemrég feltárt vaskori csontvázat először egy férfi maradványainak gondolták, ám miután olyan leleteket találtak a sírjában, amelyek mind a női, mind a férfi nemi szerepekhez köthetők, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy talán egy "transznemű", harcos sámánnőre leltek.
A föld felszíne alatt négy méterrel eltemetett maradványokat Dél-Oroszországban, az Oroszországi Föderációhoz tartozó úgynevezett orenburgi területen találták. Az előzetes vizsgálatok szerint az időszámításunk előtti 5. század végére datálható, nomád szarmata sírról van szó. A holttest medencecsontja egy férfiére emlékeztet, a sírban talált leletek között pedig lószerszámokat és tegezt is kimutattak. Bár kétségkívül harcosról van szó, spirituális szerepe is lehetett az illetőnek. A kezében tükröt tartott, amilyet a sámánizmus rituáléiban is használtak. Abban a nomád kultúrában, amelyhez a sír is tartozott, a papi-sámáni funkciókat zömében nők birtokolták, akiknek elenyésző része harcosként is szolgált. Könnyen elképzelhető, hogy biológiai értelemben férfinak minősülő személyek az adott vaskori kultúrában a társadalmi nem szempontjából nőként viselkedtek, így az adott közösség sámánjaiként is tevékenykedhettek.
Ha a maradványok további analízise alátámasztja ezt az elméletet, a sír a térségben eddig talált temetkezési helyek közül a harmadik lesz abban a tekintetben, hogy női tárgyakkal (ékszerekkel, díszítőeszközökkel és egyéb kiegészítőkkel) együtt temetett "férfinak" készítették. A felfedezés úttörő lehet abból a szempontból is, hogy megváltoztathatja az Eurázsia sztyeppei nomád társadalmaiban bevett nemi szerepekről alkotott felfogásunkat, különös tekintettel arra, hogy számos kutató a görög mítoszokban visszaköszönő amazonokat is a szkíta-szarmata kultúrákkal hozza összefüggésbe.
Hérodotosz szerint a női harcosok törzse a szkítákkal keveredve hozta létre a szarmata harcosokat a Fekete-tenger északkeleti vidékén. A régészeti leletek részben alátámasztják ezt a leírást: csak nőkből álló harcos törzseket ugyan nem sikerült még azonosítani, vegyes nemű törzsekben azonban néhány nő valóban harcosként kereshette a kenyerét, amiről számos kurgán (sztyeppei halomsír) tanúskodik.
Az orenburgi feltárás néhány hónapja tart, az ásatás vezetője az egyik legnagyobb orosz szaktekintély, az Orosz Tudományegyetem Archeológiai Intézetének professzora, Leonyid Jablonszkij. A gazdagon felékesített tetemet egy 90 méter átmérőjű, eredetileg 9 méter magas kurgánban külön temették el. Maradványait a halomsír északi részén, a központi temetőkamrától negyven méterre találták meg. Utóbbiban egyébként számos további embert temettek el együtt – a különleges bánásmód okát eddig még nem tudták megfejteni a tudósok.
A több száz aranydísszel felékszerezett ruhán kívül a sámánnő 10 nagyméretű aranygyűrűt is viselt – kezének mindegyik ujján egyet-egyet –, valamint aranyfülbevalókat, aranykarkötőket és ezüstmedált. Az előkelő személyt rejtő sírban mindezeken felül csontkanalakat, három óriási, díszes, perzsa eredetű kupát, valamint két darab rejtélyes fadobozkát is felleltek a régészek.
Jablonszkij professzor a különleges leletről így nyilatkozott: „Az egyik dobozban pigmentdarabkákat, továbbá hat aranyozott vastűt találtunk. Három közülük tetoválásra, a másik három varrásra szolgálhatott.” A másik doboz több tucat hatalmas bogárral volt teletömve – egyes eurázsiai hitvilágokban ezeket a holtak lelkeinek tartották. Az következő hónapokban újabb vizsgálatoknak vetik alá a tárgyi leleteket és a maradványokat, ezek további érdekes felfedezések előtt nyithatják meg az utat.
