2022-ben első alkalommal érkezett bejelentés Észtországból és Svájcból. Az áldozatok bevándorló, fekete transz nők voltak, Sabrina Houston Jamaicából és Cristina Blackstar Brazíliából.

Fontos kiemelni, hogy ezek a bűncselekmények, ahogyan az kisebbségekkel szemben elkövetett bűncselekmények esetében jellemző, valószínűleg töredéke a valós számnak. Az adatok nagy része olyan országokból származik, ahol különböző transz és LMBT+ szervezetek szisztematikusan gyűjtik az adatokat. A bűncselekmények nagy részét soha nem jelentik, illetve ha jelentik is azok nem sok figyelmet kapnak. A TMM jelentéséből kiderül az is, hogy a legtöbb áldozat a 31-40 közötti korosztályban volt. Az áldozatok legnagyobb részét pedig vagy az utcán vagy a saját lakóhelyükön érte támadás.

Az interszekcionális vagy metszet-szemléletű elemzés lehetőséget ad arra, hogy lássuk, mely társadalmi csoportok vannak különösen nagy veszélyben, illetve jól megmutatja azt is, hogy a különböző előítéletek, különböző csoportokkal szemben érzett gyűlölet, hogyan konvergálnak. Az adatok különösen aggasztó tendenciákat mutatnak a nőgyűlölet, a rasszizmus, a xenofóbia, valamint a szexmunkásokkal szembeni előítéletek összefüggéseiben is. Az áldozatok 95%-a transzfeminin (azaz magát feminin külső jegyekkel prezentáló), 50%-uk szexmunkás, Európában pedig 36%-uk bevándorló vagy menekült.

A Transznemű emlékezés napját 1999 óta tartják számon. Gwendolyn Ann Smith, transz aktivista nevéhez kötik a kezdeményezést, aki az egy évvel korábban, 1998-ban meggyilkolt Rita Hester halálának évfordulóján szervezett virrasztást, egyben emlékezve mindenkire, aki hasonló erőszakos bűncselekmény következtében vesztette életét. A transz gyilkosságok nagy részéhez hasonlóan Rita Hester ügye a mai napig megoldatlan.