Elemek megjelenítése címkék szerint: jog

kedd, 25 április 2017 09:22

Transz családjogi kérdezz-felelek

TransParenting - a transz emberek szülői helyzetének dokumentálása Magyarországon projektünk célja a a transz emberek szülői helyzetének dokumentálása Magyarországon.

A projekt során feltérképeztük a transz emberek családjogi helyzetét Magyarországon és az elemzés eredményét az alábbi kiadványban publikáljuk.

A Transz családjogi kérdezz-felelek online verziója letölthető a képre kattintva.

Nyomtatott verzió az egyesülettől a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen kérhető.

Transz családjogi kérdezz-felelek borito

 

A projekt keretében kutatást is végeztünk, melynek eredményeit az itt található kiadványban publikáltuk: TransParenting - a transz emberek szülői helyzetének dokumentálása Magyarországon

Kategória: Letöltések
kedd, 27 augusztus 2013 21:12

Az Európai Unió Alapjogi Chartája

Az Alapjogi Charta az uniós polgárok, illetve az EU területén tartózkodó személyek számos személyes, állampolgári, politikai, gazdasági és társadalmi jogát elismeri és belefoglalja az EU jogába.

1999 júniusában a kölni Európai Tanács azt a következtetést fogalmazta meg, hogy az Európai Unió (EU) szintjén alkalmazandó alapjogokat ajánlatos volna összefoglalni egy chartában annak érdekében, hogy nagyobb figyelmet kapjanak. Az állam- és kormányfők célul tűzték ki, hogy a charta tartalmazza az emberi jogokról szóló, 1950. évi európai egyezménybe foglalt és az EU-tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő általános elveket. Ezenkívül követelményként fogalmazódott meg az is, hogy a charta foglalja magában mind az uniós polgárokra vonatkozó alapvető jogokat, mind az Európa Tanács szociális chartájában és a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi chartában rögzített gazdasági és szociális jogokat. Tükröznie kell továbbá az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogából következő elveket.

A chartát egy tanácskozó testület állította össze, amelyet valamennyi EU-tagállam és az Európai Bizottság egy-egy képviselője, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői alkottak. Hivatalosan 2000 decemberében hirdette ki Nizzában az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság.

2009 decemberében a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a charta a szerződésekkel azonos kötelező joghatásra tett szert. E célból a chartát módosították és 2007 decemberében második alkalommal is kihirdették.

Tartalom

A charta egyetlen közös dokumentumban gyűjt össze olyan jogokat, amelyek korábban számos különböző jogalkotási okmányban szerepeltek, egyebek mellett nemzeti és uniós jogszabályokban, valamint az Európa Tanács, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemzetközi egyezményeiben. Azáltal, hogy világosabbá teszi az alapjogokat és felhívja rájuk a figyelmet, a charta jogbiztonságot teremt az EU-ban.

Az Alapjogi Charta egy preambulumból és az alábbi hét fejezetet alkotó 54 cikkből áll:

  • I. fejezet: méltóság (emberi méltóság, élethez való jog, személyi sérthetetlenséghez való jog, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalma);
  • II. fejezet: szabadságok (szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a magán- és a családi élet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme, a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog, gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága, a művészet és a tudomány szabadsága, oktatáshoz való jog, a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog, a vállalkozás szabadsága, tulajdonhoz való jog, menedékjog, védelem a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szemben);
  • III. fejezet: egyenlőség (törvény előtti egyenlőség, a megkülönböztetés tilalma, kulturális, vallási és nyelvi sokféleség, nők és férfiak közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékkal élő személyek beilleszkedése);
  • IV. fejezet: szolidaritás (a munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz, a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog, munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem, tisztességes és igazságos munkafeltételek, a gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme, a család és a munka, a szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás, egészségvédelem, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés, környezetvédelem, a fogyasztók védelme);
  • V. fejezet: a polgárok jogai (aktív és passzív választójog az európai parlamenti és helyhatósági választásokon, a megfelelő ügyintézéshez való jog, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga, az európai ombudsman, petíciós jog, a mozgás és a tartózkodás szabadsága, diplomáciai és konzuli védelem);
  • VI. fejezet: igazságszolgáltatás (a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvei, a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma);
  • VII. fejezet: általános rendelkezések.

Hatókör

A charta az európai intézményekre alkalmazandó a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, de semmilyen körülmények között sem terjeszti ki a szerződésekben az utóbbiakra ruházott hatásköröket és feladatokat. A charta ezenkívül az EU-tagállamokra is alkalmazandó, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.

Ha a chartában szereplő jogok megfelelnek az emberi jogokról szóló európai egyezmény által garantált jogoknak, e jogok jelentése és hatálya azonos az egyezményben meghatározottal, de az EU joga annál kiterjedtebb védelmet is nyújthat. Az EU-tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő alapvető jogokat e hagyományokkal összhangban kell értelmezni.

A szerződések 30., a charta Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyve korlátozza a chartának az Európai Unió Bírósága és e két ország nemzeti bíróságai általi értelmezését, különösen a szolidaritást (IV. fejezet) érintő jogok tekintetében.

Alapjogi Charta teljes szövege

 

 

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 21:06

A jó hírnév védelme

A jó hírnév védelme

A hírnév fogalma

Az adott természetes vagy jogi személyről mások által hozzáférhető azon tényállítások, adatok összessége, mely adatok, tények alkalmasak arra, hogy a személyt értékeljük, a személyével kapcsolatban értékítéleteket fejezzünk ki. A hírnév – jó hírnév megsértését a jog szankcionálja, így például ha valaki más személyre vonatkozó valótlan tényt állít, híresztel, való tényt hamis színben tüntet fel. A jó hírnév megsértése tehát akkor valósul meg, ha valaki más személyre tesz sértő megjegyzést, ez a megjegyzés tényállítást tartalmaz, és valótlant állít, híresztel, vagy a valóságot hamis színben tünteti fel.

A jó hírnév megsértésének fajtái:

Más személyre sértő közlés, tényállítás

A közlés magában foglalja a gondolat kifejtésének minden alkalmas módját, így szóban, írásban, rajzban, szoborban; fényképen, cselekvésen keresztül fejezi ki a gondolatot. A jó hírnév sérelmét csak tényközlések valósíthatják meg, értékítéletek nem. Az értékítéletek csak akkor lehetnek jó hírnevet sértők, ha legalább burkoltan tényállítást tartalmaznak. Ha ez nem állapítható meg, úgy felmerülhet a becsületsértés, a becsület védelme illetve az emberi méltóság megsértése, az emberi méltóság védelme.

  • becsületet sért: „Orgyilkos vagy, mert piros szoknyát hordasz.”
  • méltóságot sért: „Te egy állat vagy.”
  • jó hírnevet sért: „Azért mondok fel neked, mert trehány, munkakerülő vagy, és nem értesz a munkádhoz.”

Híresztelés

Ha valaki nem a saját gondolatát közli másokkal, hanem a mástól szerzett valótlan tényeket adja tovább. A híresztelő nem hivatkozhat vétlenségre, nem tudásra, jóhiszeműségre, ezek csak a jogkövetkezmény szempontjából lehetnek relevánsak.
– „Hallottam, hogy a fiad egy tolvaj!”

Valóság hamis színben való feltüntetése

Ilyenkor a jó hírnév megsértése azáltal valósul meg, hogy egyes valós tényálláselemeket túlzottan felnagyít, míg másokat elhallgat, úgy csoportosít tényeket, hogy az téves következtetésre vezet.
Például „X. Y. már megint a sitten van…” – holott X. Y. börtönorvos.
„X. Y. tegnap börtönben járt és ott meglátogatta a bátyját is” – holott a bátyja fegyőr.

Közfelfogás

A közlés csak akkor minősül jogsértésnek, ha a közfelfogás szerint a tényközlés alkalmas arra, hogy a sértett társadalmi megítélést hátrányosan megváltoztassa. Így például a magyar bírói gyakorlat nem tartja jó hírnevet sértőnek „Z. szeretője X.Y-nak” tényközlést, mert a közfelfogás nem társít hátrányos megítélést a „szerető” fogalmához, még ha az egyén érzékenységét sérti is.

 

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 20:54

Az emberi méltóság védelme

 

Fogalma

Minden ember jogképes, minden embert megillet egy sajátos rang: az emberi méltóság, mely alapján minden ember követelheti a rangnak kijáró tiszteletet, tehát az emberi méltóságának elismerését. A személyhez fűződő jogok védik ezt az emberi méltóságot, és szankcionálják azt, aki nem adja meg a minimális tiszteletet, elismerést a másik embernek, amely emberi mivoltánál fogva megilleti.

Tartalma

Olyan minimális elismertséghez való jogról van szó, mely biztosítja, hogy emberi mivoltát senki ne vonhassa kétségbe, a tiszteletet megkövetelhesse.
A magyar Alkotmánybíróság 64/1991-es határozata szerint: 

„Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad és nem válik eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől…”

 

Az emberi méltósághoz való jog egyfajta „anyajog”, a bíróságok, hatóságok minden esetben hivatkozhatnak rá az egyén védelmében, ha nincs olyan nevesített alapjog, mely az emberi méltóságot kifejezné.
Az emberi méltósághoz való jog több részterületből áll, melyek egyenként korlátozhatóak, megfelelő garanciákkal, törvényi szabályokkal körbebástyázva. Legfontosabb részterületei:

  • önazonossághoz való jog
  • önrendelkezéshez való jog
  • cselekvési szabadság
  • magánszféra védelme
  • szociális biztonsághoz való jog, mint a megélhetési minimum állami biztosítása (senkit nem hagyhat az állam éhen halni, mert az ellentétes az ember méltóságával).

 

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 20:48

Egyenlő Bánásmód Hatóság

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) országos hatáskörű államigazgatási szerv, amelynek feladata az egyenlő bánásmód megsértése esetén tett panaszok kivizsgálása és az egyenlő bánásmód szempontjainak érvényesítése a közpolitikai folyamatokban.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) országos hatáskörű államigazgatási szerv, amelynek feladata az egyenlő bánásmód megsértése esetén tett panaszok kivizsgálása és az egyenlő bánásmód szempontjainak érvényesítése a közpolitikai folyamatokban.

Tevékenysége

  • vizsgálatot folytat az egyenlő bánásmód megsértése esetén;
  • segítséget nyújt és képviseli a jogaiban sértett személyeket más hatóság vagy a bíróság előtt;
  • véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok, jelentéseket, tervezeteket;
  • jogalkotási javaslatot tesz az egyenlő bánásmód érvényre juttatása érdekében;
  • tájékoztatja a közvéleményt az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetről;
  • együttműködik a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetekkel, valamint az érintett állami szervekkel.

Eljárása

Amennyiben az egyenlő bánásmódot állami szerv sérti meg, a Hatóság hivatalból jár el. A többi esetben a sértett fél, vagy közérdekű igényérvényesítés esetén a társadalmi- vagy érdek-képviseleti szervezet beadványa nyomán. A Hatóság eljárásaiban a bizonyítási teher megoszlik a sértett és a másik fél között: a sértettnek elég valószínűsíteni az elszenvedett hátrányt, a másik félnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta vagy arra nem volt köteles.

Jogi háttér

Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hozta létre. A Hatóság szervezetét és eljárásának részletes szabályait a 362/2004. (XII.26.) Kormányrendelet tartalmazza.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság weboldala

Nemi identitás alapú esetek a hatóság gyakorlatában:

Transzvesztita fotózás 2011

Naturista strand 2012

EBH/88/2016

EBH/168/2016 Ki lehet az eladó?

EBH/420/2016

EBH/450/2017

EBH/36/2018

 

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 20:01

Egyenlő bánásmód

Az egyenlő bánásmód követelménye a diszkrimináció tilalmának jogi megnevezése. Ezen elv szerint emberek vagy embercsoportok között nem lehet indokolatlanul különbséget tenni. A jogi szabályozás fő kérdése, hogy mi minősül indokolatlan különbségtételnek, hogy ki köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, illetve annak megsértése hogyan szankcionálható.

A magyar szabályozás

Az egyenlő bánásmód követelményének szabályozása Magyarországon három szintű. Az Alkotmány általános érvénnyel mondja ki a hátrányos megkülönböztetés tilalmát; az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény a jogrendszer egésze számára ad részletesebb útmutatást a követelmény értelmezéséhez; végül számos ágazati jogszabály (Munka Törvénykönyve, közoktatási és felsőoktatási törvény, egészségügyi törvény stb.) utal az esélyegyenlőségi törvényre, és állapít meg további, csak az adott területen érvényes szabályokat.

Az Alaptörvény

Az Alaptörvény XV. cikke kimondja, hogy az alapvető jogok mindenkit különbségtétel nélkül megilletnek, illetve állami feladatként határozza meg az esélyegyenlőség előmozdítását. Az Alaptörvény 11 olyan szempontot emel ki nevesítve (faj, szín, nem, nyelv, vallás, fogyatékosság, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési helyzet), amely alapján tilos diszkriminálni, de a felsorolás nyílt végű, az egyéb helyzet kategóriába számos más megkülönböztetés is beletartozhat. Így például az Alkotmánybíróság a több esetben is egyéb helyzet szerinti diszkriminációnak ítélte a szexuális irányultság szerinti megkülönböztetést.

Az esélyegyenlőségi törvény

A 2003-ban elfogadott esélyegyenlőségi törvény célja a korábban szétszabdalt, töredékes ágazati szabályozás helyett átfogó és részletes antidiszkriminációs szabályokat előírni a jogrendszer egésze számára. A törvény kifejezett célja az Európai Unió joganyagával való minél erősebb összhang megteremtése, ugyanakkor a törvény több ponton túlmutat a létező európai szabályozáson, mivel az összes védett tulajdonság esetén érvényre juttatja a 2000/43/EK irányelvben található, ott csak a faji- vagy etnikai származás esetére előírt szigorú és átfogó szabályokat. A törvény az általános szabályok mellett külön fejezetben foglalkozik a foglalkoztatás, az oktatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatás, az egészségügyi ellátás, valamint az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele területén tapasztalt hátrányos megkülönböztetéssel.

A törvény hatálya

A törvény az állami szerveket és más közfeladatot ellátó szervezeteket arra kötelezi, hogy minden jogviszonyuk tekintetében megtartsák az egyenlő bánásmód követelményét. A nem állami szereplők számára a törvény csak bizonyos jogviszonyok esetében írja elő a követelmény megtartását, így a foglalkoztatási jogviszonyokban, szolgáltatás nyújtása vagy áru forgalmazása esetén, állami támogatás felhasználásával végzett tevékenység esetén, illetve azok számára, akik előre meg nem határozott személyek számára tesznek ajánlatot szerződés kötésére.

Védett csoportok

A törvény 19 védett tulajdonságot sorol fel, az Alaptörvényben említetteken kívül többek között külön nevesíti a szexuális irányultságot, a nemi identitást, az életkort, és a fogyatékosságot. A lista az Alkotmányhoz hasonlóan nyílt végű, magában foglalja az egyéb tulajdonság szerinti megkülönböztetést is.

Védett tulajdonságok szerint

a) neme,
b) faji hovatartozása,
c) bőrszíne,
d) nemzetisége,
e)12 nemzetiséghez való tartozása,
f) anyanyelve,
g) fogyatékossága,
h) egészségi állapota,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
j) politikai vagy más véleménye,
k) családi állapota,
l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
o) életkora,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)

Diszkrimináció típusai

A törvény részletes meghatározását adja a hátrányos megkülönböztetésnek minősülő magatartásoknak. A közvetlen hátrányos megkülönböztetés mellett tiltja a közvetett hátrányos megkülönböztetést (amikor egy látszólag semleges rendelkezés eredményeképp szenved egy csoport hátrányt), valamint a zaklatást, a jogellenes elkülönítést, és a megtorlást is.

Kivételek

Amellett, hogy a törvény csak bizonyos jogalanyok és csak bizonyos jogviszonyok esetében írja elő az egyenlő bánásmód követelményét, számos további kivételt tartalmaz. Így például nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az olyan megkülönböztetés, amelynek célja valamely társadalmi csoport hátrányának felszámolása (előnyben részesítés), illetve amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Ezen elv kifejtése a foglalkoztatás területén a munka jellege vagy természete alapján indokolt megkülönböztetések lehetővé tétele. További kivételek érintik a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló szervezeteket, amelyek a hitéleti tevékenységgel kapcsolatban, illetve a szervezet profiljának megőrzése érdekében a foglalkoztatás során nem kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az oktatás területén lehetőség van vallási, nyelvi, etnikai vagy nemi alapon elkülönülő iskolák, osztályok indítására, ha a részvétel önkéntes, és az ilyen oktatásban résztvevőket hátrány nem éri.

Szankciók

Az egyenlő bánásmód megsértése esetén munkajogi vagy polgári jog per indítható, amelyben a bíróság előírhatja a jogellenes helyzet megszüntetését, illetve kártérítést ítélhet meg a sértett számára. A peres út mellett eljárás indítható az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál is, amely kártérítést nem, de bírságot kiróhat az egyenlő bánásmódot megsértő félre. További szankció, hogy az elmarasztaló döntést a Hatóság nyilvánosságra hozhatja, illetve hogy számos állami pályázat feltétele, hogy a pályázó megfeleljen a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, az egyenlő bánásmód megsértése viszont ezt kizárja.

Eljárási szabályok

Az egyenlő bánásmód esetén indított eljárások esetében szokásos bizonyítási teher megfordításának érvényre juttatására a törvény az ilyen ügyekben megosztott bizonyítást ír elő: a sértettnek elég bizonyítania a védett csoporthoz tartozását és valószínűsíteni a hátrány bekövetkeztét, ezután a másik félnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy arra nem volt köteles.
Az eljárás további sajátossága, hogy a sértett fél helyett képviselőként eljárhat társadalmi és érdek-képviseleti szervezet is, valamint hogy lehetőség van közérdekű igényérvényesítésre is, ha a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.

 

2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

Az Országgyűlés
elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen,
azon szándékától vezérelve, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára,
kinyilvánítva azt, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség,
tekintettel az Alaptörvény II. és XV. cikkére, valamint a Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire és az európai közösségi jog vívmányaira a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §3 Az egyenlő bánásmód követelménye alapján Magyarország területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.
2. § Az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban meghatározott rendelkezéseket e törvény rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.

Fogalmak

3. § E törvény alkalmazásában
a) foglalkoztatási jogviszony: a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony,
b) munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony: a bedolgozói munkaviszony, a munkavégzésre irányuló vállalkozási és megbízási szerződés alapján létrejött jogviszony, a szakcsoporti tagsági viszony, valamint a szövetkezeti tagsági viszonynak, továbbá a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági tevékenységnek a munkavégzésre irányuló elemei,
c) állami támogatás: az államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére ingyenes vagy kedvezményes források, illetve egyéb előny bármilyen formában történő nyújtása oly módon, hogy ez állami bevételkiesést vagy állami kiadást jelent, ideértve az állami kezességvállalást is, valamint az Európai Unióból, nemzetközi szervezetektől és más államokból származó források, adományok és segélyek, amennyiben azok a központi költségvetésen keresztül kerülnek folyósításra,
d) közszolgáltatás: szerződéskötési kötelezettség alapján a lakosság alapvető szükségleteinek ellátására irányuló szolgáltatás, így különösen a villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, postai és távközlési szolgáltatás, továbbá a menetrend alapján közlekedő járművekkel végzett közforgalmú személyszállítás,
e) társadalmi és érdek-képviseleti szervezet: az az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti civil szervezet, amelynek alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése vagy a védett tulajdonság pontos meghatározásával körülírt emberi és állampolgári jogok védelme szerepel, valamint az adott nemzeti és etnikai kisebbség tekintetében a kisebbségi önkormányzat, továbbá a munkavállalók anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben a szakszervezet,
f) hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontja szerinti hozzátartozó, ide nem értve a jegyest.

A törvény hatálya

4. § Az egyenlő bánásmód követelményét
a) a magyar állam,
b) a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, ezek szervei,
c) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek,
d) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek,
e) a közalapítványok, köztestületek, valamint munkavállalók és munkáltatók érdekképviseleti szervezetei,
f) a közszolgáltatást végző szervezetek,
g) a közoktatási és a felsőoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási intézmény),
h) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények,
i) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények,
j) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak,
k) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók,
l) a pártok, valamint
m) az a)-l) pontok alá nem tartozó költségvetési szervek
jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani.
5. § Az egyenlő bánásmód követelményét a 4. §-ban foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani,
a) aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív,
b) aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz,
c) az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében az állami támogatásban részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet az állami támogatás igénybevételétől kezdődően mindaddig, amíg az állami támogatás felhasználását az arra jogosult szerv a rá vonatkozó szabályok szerint ellenőrizheti, valamint
d) a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében.
6. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki
a) a családjogi jogviszonyokra,
b) a hozzátartozók közötti jogviszonyokra,
c) az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira, valamint
d) e törvény 4. §-ának alkalmazása során - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a társadalmi szervezetek, a jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggő jogviszonyokra.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja
a) a tagsági jogviszony létesítése és megszüntetése, valamint - a közalapítványok kivételével - a 4. § e) pontja szerinti szervezetek esetében a tagsági és a részvételi jogok gyakorlása, továbbá
b) a 8. § j) pontjában meghatározott tulajdonság kivételével a pártok jogviszonyai
vonatkozásában nem alkalmazható.
7. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét,
a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos,
b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.
(3) A 8. § b)-e) pontja szerinti tulajdonságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetében a (2) bekezdés nem alkalmazható.

Hátrányos megkülönböztetés

8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt
a) neme,
b) faji hovatartozása,
c) bőrszíne,
d) nemzetisége,
e) nemzetiséghez való tartozása,
f) anyanyelve,
g) fogyatékossága,
h) egészségi állapota,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
j) politikai vagy más véleménye,
k) családi állapota,
l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
o) életkora,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)
miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.

Zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás

10. § (1) Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.
(2) Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné - elkülönít.
(3) Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.
Előnyben részesítés

11. § (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az
a) törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy
b) a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

II. Fejezet

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK MEGSÉRTÉSE MIATT INDÍTOTT ELJÁRÁSOK

12. § Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben, valamint külön jogszabályokban meghatározott eljárások során - így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása során - érvényesíthetőek.

Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos egyes szabályok

13. §
14. § (1) Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban: hatóság)
a)
b) a közérdekű igényérvényesítés joga alapján pert indíthat a jogaikban sértett személyek és csoportok jogainak védelmében;
c) véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök és jelentések tervezeteit;
d) javaslatot tesz az egyenlő bánásmódot érintő kormányzati döntésekre, jogi szabályozásra;
e) rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és az Országgyűlést az egyenlő bánásmód érvényesülésével kapcsolatos helyzetről;
f) feladatainak ellátása során együttműködik a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetekkel, valamint az érintett állami szervekkel;
g) az érintettek számára folyamatos tájékoztatást ad és segítséget nyújt az egyenlő bánásmód megsértése elleni fellépéshez;
h) közreműködik az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban nemzetközi szervezetek, így különösen az Európa Tanács számára készülő kormányzati jelentések elkészítésében;
i) közreműködik az Európai Unió Bizottsága számára az egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelvek harmonizációjáról szóló jelentések elkészítésében;
j)
(2)
(3)
15-17/E. §

Képviselet

18. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban - így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per során - a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél meghatalmazása alapján - törvény eltérő rendelkezése hiányában - képviselőként járhat el.
(2)

A bizonyítás szabályai

19. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy
a)31 a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és
b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy
a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy
b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak a büntetőeljárásokban, illetve a szabálysértési eljárásokban.
Közérdekű igényérvényesítés

20. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat
a) az ügyész,
b) a hatóság,
c) a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet,
ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.
(2) A hatóság haladéktalanul törli azokat a személyes és különleges adatokat, amelyek kezelése az (1) bekezdés szerinti hatásköre gyakorlásához nem elengedhetetlenül szükséges.

III. Fejezet

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE EGYES TERÜLETEKEN

Foglalkoztatás

21. § Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor:
a) a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben;
b) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben;
c) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésében és megszüntetésében;
d) a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan;
e) a munkafeltételek megállapításában és biztosításában;
f) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 12. § (2) bekezdésében meghatározott munkabér megállapításában és biztosításában;
g) a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben;
h) az előmeneteli rendszerben;
i) a kártérítési, illetve a fegyelmi felelősség érvényesítése során, valamint
j) a munkavállalók szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását és a gyermek gondozására fordítható idő növelését elősegítő szülői szabadság kérelmezésével, illetve igénybevételével összefüggésben.
22. § (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését
a) a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés,
b) a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.
(2) A 21. § f) pontjának alkalmazása során a 8. § a)-e) pontjaiban meghatározott tulajdonság tekintetében tett közvetlen hátrányos megkülönböztetés minden esetben sérti az egyenlő bánásmód követelményét.
23. § Törvény, törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív szerződés a munkavállalók meghatározott körére - a foglalkoztatási jogviszonnyal vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal összefüggésben - előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő.

Szociális biztonság és egészségügy

24. § Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben érvényesíteni kell különösen
a) a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott, valamint
b) a szociális, illetve gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni, valamint személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénylése és biztosítása során.
25. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményét az egészségügyi ellátással összefüggésben érvényesíteni kell különösen az egészségügyi szolgáltatásnyújtás, ezen belül
a) a betegségmegelőző programokban és a szűrővizsgálatokon való részvétel,
b) a gyógyító-megelőző ellátás,
c) a tartózkodás céljára szolgáló helyiségek használata,
d) az élelmezési és egyéb szükségletek kielégítése
során.
(2) Törvény, illetőleg törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet e törvény rendelkezéseivel összhangban az egészségi állapot vagy fogyatékosság, illetve a 8. §-ban meghatározott tulajdonság alapján a társadalom egyes csoportjai részére a szociális és az egészségügyi ellátórendszer keretein belül többletjuttatásokat állapíthat meg.
Lakhatás

26. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a 8. §-ban meghatározott tulajdonságok szerint egyes személyeket
a) közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetéssel sújtani a lakhatást segítő állami vagy önkormányzati támogatások, kedvezmények vagy kamattámogatás nyújtásával kapcsolatosan,
b) hátrányos helyzetbe hozni az állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások és építési telkek értékesítése vagy bérbeadása feltételeinek meghatározása során.
(2) A használatbavételi és egyéb építési hatósági engedély kiadásának megtagadása, illetve feltételhez kötése sem közvetlenül, sem közvetve nem alapulhat a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokon.
(3) A lakáshoz jutási feltételek meghatározása nem irányulhat arra, hogy a 8. §-ban meghatározott tulajdonságok szerint egyes csoportok valamely településen, illetve településrészen mesterségesen, nem a csoport önkéntes elhatározása alapján elkülönüljenek.
Oktatás és képzés

27. § (1) Az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed minden olyan nevelésre, oktatásra, képzésre,
a) amely államilag jóváhagyott vagy előírt követelmények alapján folyik, vagy
b) amelynek megszervezéséhez az állam
ba) közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt, vagy
bb) közvetve - így különösen közterhek elengedése, elszámolása vagy adójóváírás útján - hozzájárul (a továbbiakban együtt: oktatás).
(2) Az egyenlő bánásmód követelményét az (1) bekezdésben meghatározott oktatással összefüggésben érvényesíteni kell különösen
a) az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása,
b) az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás,
c) a teljesítmények értékelése,
d) az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele,
e) az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés,
f) a kollégiumi elhelyezés és ellátás,
g) az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása,
h) a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés, valamint
i) az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszüntetése során.
(3) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy vagy csoport
a) jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban,
b) olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét.
(4) Az oktatási intézményekben nem működhetnek olyan szakkörök, diákkörök és egyéb tanulói, hallgatói, szülői vagy más szervezetek, amelyek célja más személyek vagy csoportok lejáratása, megbélyegzése vagy kirekesztése.
28. § (1) Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az oktatást csak az egyik nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri.
(2) Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha
a) közoktatási intézményben a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerint,
b) felsőoktatási intézményben a hallgatók önkéntes részvétele alapján
olyan vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá nemzetiségi oktatást szerveznek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja elkülönült osztályok vagy csoportok alakítását; feltéve, hogy emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri, továbbá ha az oktatás megfelel az állam által jóváhagyott, államilag előírt, illetve államilag támogatott követelményeknek.
(3) A 27. § (2) bekezdésének a) pontjától a nyelvi vagy kulturális önazonosság megőrzését szolgáló, illetve egyházi vagy nemzetiségi oktatási intézmény tekintetében jogszabály eltérően rendelkezhet.
29. § Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján megalkotott kormányrendelet az iskolarendszeren belüli, valamint az iskolarendszeren kívüli oktatásban részt vevők meghatározott körére - az oktatással, képzéssel összefüggésben - előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő.

Áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele

30. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen - a 8. §-ban meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben -
a) megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását,
b) az adott helyen rendelkezésre álló szolgáltatásoktól, illetve áruktól eltérő minőségben szolgáltatást nyújtani, illetve árut forgalmazni,
c) olyan feliratot vagy jelzést elhelyezni, amely azon következtetés levonását teszi lehetővé, hogy az ott nyújtott szolgáltatásból vagy áruforgalmazásból valakit vagy valakiket kizárnak.
(2) A 8. §-ban meghatározott tulajdonságok alapján meghatározható csoport tagjai részére létrehozott, a hagyományápolás, a kulturális és az önazonosság fenntartását szolgáló, a szűkebb közönség számára nyitva álló létesítménybe a belépés korlátozható, tagsághoz, illetőleg külön feltételekhez köthető.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozásnak ki kell tűnnie a létesítmény elnevezéséből, a szolgáltatás igénybevételének körülményeiből; az nem történhet az adott csoporthoz nem tartozó személyekkel szemben megalázó, illetőleg a becsület csorbítására alkalmas módon, továbbá nem adhat alkalmat a joggal való visszaélésre.
30/A. § (1) A biztosítási szolgáltatások és a biztosítási elven alapuló szolgáltatások esetében - ide nem értve a csoportos élet-, baleset- és betegségbiztosításokat - a nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés az e szolgáltatásokat szabályozó törvény eltérő rendelkezése hiányában sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha a szolgáltatatást nyújtó eljárása az egyének által egyedileg fizetendő díj nagyságában vagy az őket megillető szolgáltatásban a nemi hovatartozáson alapuló közvetlen vagy közvetett különbségtételt eredményez.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatások esetében a terhességgel és az anyasággal kapcsolatos költségek nem eredményezhetnek különbséget az egyének által fizetendő díjakban és az őket megillető szolgáltatásokban.

IV. Fejezet43

HELYI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAMOK

31. § (1) A község, a város és a főváros kerületeinek önkormányzata (a továbbiakban: települési önkormányzat) ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot fogad el.
(2) A helyi esélyegyenlőségi programban helyzetelemzést kell készíteni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok - különös tekintettel a nők, a mélyszegénységben élők, romák, a fogyatékkal élő személyek, valamint a gyermekek és idősek csoportjára - oktatási, lakhatási, foglalkoztatási, egészségügyi és szociális helyzetéről, illetve a helyzetelemzésen alapuló intézkedési tervben meg kell határozni a helyzetelemzés során feltárt problémák komplex kezelése érdekében szükséges intézkedéseket. A helyzetelemzés és az intézkedési terv elfogadása során figyelembe kell venni a települési kisebbségi önkormányzatok véleményét. A helyi esélyegyenlőségi programot a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter által meghatározott részletes szabályok alapján kell elkészíteni. A programalkotás során gondoskodni kell a helyi esélyegyenlőségi program és a települési önkormányzat által készítendő egyéb fejlesztési tervek, koncepciók, továbbá a közoktatási esélyegyenlőségi terv és az integrált településfejlesztési stratégia antiszegregációs célkitűzéseinek összhangjáról.
(3) A helyi esélyegyenlőségi program elkészítése során kiemelt figyelmet kell fordítani
a) az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás követelményének érvényesülését segítő intézkedésekre,
b) az oktatás és a képzés területén a jogellenes elkülönítés megelőzésére, illetve az azzal szembeni fellépésre, továbbá az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre,
c) a közszolgáltatásokhoz, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosításához szükséges intézkedésekre,
d) olyan intézkedésekre, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci hátrányait, illetve javítják foglalkoztatási esélyeiket.
(4) A helyi esélyegyenlőségi program időarányos megvalósulását, illetve a (2) bekezdésben meghatározott helyzet esetleges megváltozását kétévente át kell tekinteni, az áttekintés alapján szükség esetén a helyi esélyegyenlőségi programot felül kell vizsgálni, illetve a helyzetelemzést és az intézkedési tervet az új helyzetnek megfelelően kell módosítani.
(5) A helyi esélyegyenlőségi programot a települési önkormányzati köztisztviselők vagy közalkalmazottak készítik el. Képzésüket, a helyi esélyegyenlőségi programok elkészültét és felülvizsgálatát esélyegyenlőségi mentorok segítik. A települési önkormányzati köztisztviselők, közalkalmazottak képzését a Kormány által rendeletben kijelölt szerv végzi.
(6) A települési önkormányzat az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik.
(7) A települési önkormányzatok jogi személyiséggel rendelkező társulása az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, illetve a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati úton odaítélt támogatásban csak akkor részesülhet, ha a társulást alkotó települési önkormányzatok mindegyike az e törvény rendelkezéseinek megfelelő, hatályos helyi esélyegyenlőségi programmal rendelkezik.
(8) Esélyegyenlőségi mentor tevékenységet az végezhet, aki
a) rendelkezik felsőfokú végzettséggel,
b) a külön jogszabályban meghatározott képzésen vett részt, és
c) rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott szakmai gyakorlattal.

V. Fejezet

EGYES TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

32. § (1) A társadalmi felzárkózást szolgáló európai uniós társfinanszírozású projektek keretében a projektgazda vagy konzorciumi partner (a továbbiakban együtt: támogatást nyújtó) - ha az a képzési programban való részvételt segíti elő és annak nyújtása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkébe vagy közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktusba nem ütközik - felzárkózást elősegítő megélhetési támogatást (a továbbiakban: támogatás) nyújthat a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet 2. cikk 18. pontjában meghatározott hátrányos helyzetű személyek számára szervezett, legalább heti 20 órát meghaladó képzésben részt vevő olyan személy számára, aki
a) a képzésbe történő bevonás időpontjában keresetpótló juttatásban nem részesül,
b) az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, egyéb kereső tevékenységet nem folytat, és
c) a képzés időtartama alatt további támogatott képzésben és munkaerő-piaci programban nem vesz részt.
(2) A támogatás nyújtásáról a támogatást nyújtó a képzésben részt vevő személlyel felnőttképzési szerződést köt, és a felzárkózást elősegítő megélhetési támogatás nyújtásáról az állami foglalkoztatási szervet értesíti.
32/A. § (1) A támogatás mértéke - ha a képzés időtartama eléri a heti 40 órát - megegyezik a felnőttképzési szerződés megkötésének időpontjában irányadó közfoglalkoztatási bér összegével, az ennél rövidebb idejű képzés esetén annak a képzés időtartama szerinti arányos részével.
(2) A képzésben részt vevő személyt a képzés időtartama alatt az (1) bekezdés szerinti összeg 80%-a időarányosan illeti meg, a fennmaradó rész a képzés befejezését igazoló tanúsítvány megszerzésével egyidejűleg egy összegben kerül számára kifizetésre.
(3) A támogatást a képzés - ideértve a gyakorlati képzést is - időtartamára, a képzés befejezését követő záróvizsgára történő felkészülés időtartamára, továbbá az első vizsga napjára a képzés jellegétől függően hetente vagy havonta utólag kell biztosítani. A záróvizsga sikertelensége esetén az ismétlő vizsgára történő felkészülés időtartamára támogatás nem nyújtható.
(4) Nem nyújtható támogatás arra a napra, amelyen a képzésben részt vevő személy a képzésben való részvételi kötelezettségének nem tett eleget és távollétét nem igazolta. Ebben az esetben a támogatást a mulasztás napjára járó támogatás összegével csökkentett összegben kell biztosítani.
(5) Ha az adott képzési szakasz befejezését igazoló tanúsítványt a képzésben részt vevő személy neki felróható okból nem szerzi meg, a képzési szakaszra nyújtott támogatási összeget vissza kell követelni.

V/A. Fejezet51

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG

A hatóság jogállása

33. §54 (1) Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését a hatóság ellenőrzi.
(2) A hatóság autonóm államigazgatási szerv.
(3) A hatóság független, csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, a feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. A hatóság számára feladatot csak törvény állapíthat meg.
(4) A hatóság ellátja - kormányrendeletben meghatározott kivétellel - a légijárműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 14. cikkében meghatározott végrehajtó szerv feladatait.

A hatóság költségvetése és gazdálkodása

34. § (1) A hatóság fejezetet irányító szervi jogállással bíró központi költségvetési szerv, amelynek költségvetése az Országgyűlés költségvetési fejezetén belül önálló címet képez.
(2) A hatóság tárgyévi költségvetésének kiadási és bevételi fő összegei - az államháztartásról szóló törvényben meghatározott, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetve annak következményei elhárítása érdekében meghozott átmeneti intézkedés, valamint a hatóság saját vagy irányító szervi hatáskörében meghozott intézkedése kivételével - kizárólag az Országgyűlés által csökkenthetők.
(3) A hatóság által kiszabott bírság a központi költségvetés bevétele.
(4) Az előző évi bevételeiből származó maradványt a hatóság a következő években a feladatai teljesítésére felhasználhatja.

A hatóság elnöke

35. § (1) A hatóságot elnök vezeti. A hatóság elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A hatóság elnökévé az a magyar állampolgárságú, az országgyűlési képviselők választásán választható, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése vagy az emberi jogok védelme területén kiemelkedő tudással rendelkező jogász nevezhető ki, aki jogi szakvizsgával és legalább ötéves, jogi végzettséghez kötött munkakörben vagy a közigazgatásban eltöltött szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) A hatóság elnökének nem nevezhető ki az, aki a kinevezésre irányuló javaslat megtételének időpontját megelőző négy évben országgyűlési képviselő, európai parlamenti képviselő, köztársasági elnök, a Kormány tagja, államtitkár, helyi önkormányzati képviselő, polgármester, alpolgármester, főpolgármester, főpolgármester-helyettes, megyei képviselő-testület elnöke vagy alelnöke, nemzetiségi önkormányzat tagja, illetve párt tisztségviselője vagy alkalmazottja volt.
(3) A köztársasági elnök a hatóság elnökét kilenc évre nevezi ki.
(4) A hatóság elnöke a kinevezését követően a köztársasági elnök előtt az egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény szerinti tartalommal esküt tesz.
36. § (1) A hatóság elnöke nem lehet tagja pártnak, nem folytathat politikai tevékenységet, megbízatása összeegyeztethetetlen minden más állami vagy önkormányzati tisztséggel és megbízatással.
(2) A hatóság elnöke más keresőfoglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a tudományos, az oktatói, a művészeti, a szerzői jogi védelem alá eső, továbbá a lektori és a szerkesztői tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.
(3) A hatóság elnöke nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, továbbá gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett tagja.
37. § (1) A hatóság elnöke a kinevezését követő harminc napon belül, majd ezt követően minden évben január 31-éig, valamint a megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatot tesz.
(2) A vagyonnyilatkozat-tétel elmulasztása esetén - a vagyonnyilatkozat benyújtásáig - a hatóság elnöke tisztségét nem gyakorolhatja, javadalmazásban nem részesül.
(3) A vagyonnyilatkozat nyilvános, oldalhű másolatát a hatóság honlapján haladéktalanul közzé kell tenni. A vagyonnyilatkozat a honlapról a hatóság elnöke megbízatásának megszűnését követő egy év elteltéig nem távolítható el.
(4) A hatóság elnökének vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárást a miniszterelnöknél bárki kezdeményezheti a vagyonnyilatkozat konkrét tartalmára vonatkozó olyan tényállítással, amely konkrétan megjelöli a vagyonnyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát. Ha a kezdeményezés nem felel meg az e bekezdésben foglalt követelményeknek, nyilvánvalóan alaptalan, vagy az ismételten benyújtott kezdeményezés új tényállítást vagy adatot nem tartalmaz, a miniszterelnök az eljárás lefolytatása nélkül elutasítja a kezdeményezést. A vagyonnyilatkozatban foglaltak valóságtartalmát a miniszterelnök ellenőrzi.
(5) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás során a miniszterelnök felhívására a hatóság elnöke köteles a vagyonnyilatkozatában feltüntetett vagyoni, jövedelmi és érdekeltségi viszonyokat igazoló adatokat haladéktalanul, írásban bejelenteni a miniszterelnök részére. Az ellenőrzés eredményéről az adatok megküldésével a miniszterelnök tájékoztatja a köztársasági elnököt. Az adatokba csak a miniszterelnök és a köztársasági elnök tekinthet be.
(6) A hatóság elnöke által benyújtott igazoló adatokat a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás lezárulását követő harmincadik napon törölni kell.
38. § (1) A hatóság elnöke miniszteri illetményre és juttatásokra jogosult, azzal, hogy a vezetői illetménypótlék mértéke a miniszteri vezetői illetménypótlék másfélszerese.
(2) A hatóság elnökét naptári évenként negyven munkanap szabadság illeti meg.
39. §(1) A hatóság elnöke a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül.
(2) A hatóság elnöke megbízatásának időtartama közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban töltött időnek számít.
40. § (1) A hatóság elnökének megbízatása megszűnik
a) a megbízatási idejének lejártával,
b) lemondásával,
c) halálával,
d) a kinevezéséhez szükséges feltételek hiányának megállapításával,
e) összeférhetetlensége megállapításával,
f) felmentésével,
g) a tisztségétől való megfosztással.
(2) A hatóság elnöke a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat megbízatásáról. A hatóság elnökének megbízatása a lemondás közlését követő, a lemondásban megjelölt napon, ennek hiányában a lemondás közlésének napján szűnik meg. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
(3) Ha a hatóság elnöke a 36. § szerinti összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a köztársasági elnök a miniszterelnök indítványára, az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség megállapításának kérdésében.
(4) A köztársasági elnök - a miniszterelnök indítványára - felmenti a hatóság elnökét, ha a hatóság elnöke neki fel nem róható okból kilencven napon túlmenően nem képes eleget tenni megbízatásából eredő feladatainak.
(5) A köztársasági elnök - a miniszterelnök indítványára - megfosztja tisztségétől a hatóság elnökét, ha a hatóság elnöke neki felróható okból kilencven napon túlmenően nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan lényeges adatot, tényt valótlanul közöl.
(6) A hatóság elnökének kinevezéséhez szükséges feltételek hiányát a miniszterelnök indítványára a köztársasági elnök állapítja meg.
(7) A megbízatás az (1) bekezdés a), b) és f) pontja szerinti megszűnése esetén a hatóság elnökét a megszűnéskori havi illetménye háromszorosának megfelelő összegű külön illetmény illeti meg.
(8) A köztársasági elnöknek a (3)-(6) bekezdéssel és a 35. §-sal a hatáskörébe utalt döntéséhez ellenjegyzés nem szükséges.

A hatóság elnökének helyettese

41. § (1) A hatóság elnökének munkáját az általa határozatlan időre kinevezett helyettes segíti. A hatóság elnökhelyettese felett az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat.
(2) A hatóság elnökhelyettesévé magyar állampolgárságú, az országgyűlési képviselők választásán választható, az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése vagy az emberi jogok védelme területén kiemelkedő tudással rendelkező felsőfokú végzettségű szakember nevezhető ki.
(3) A hatóság elnökhelyettese összeférhetetlenségére a 36. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
(4) A hatóság elnökhelyettese a hatóság elnöke akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség nincs betöltve, gyakorolja a hatóság elnök hatásköreit és ellátja feladatait.
42. § Az elnökhelyettes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségére és a vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárásra a 37. § rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a vagyonnyilatkozatával kapcsolatos eljárás során a miniszterelnök helyett a hatóság elnöke jár el, és az ellenőrzés eredményéről nem kell tájékoztatni a köztársasági elnököt.
43. § (1) A hatóság elnökhelyettese államtitkári illetményre és juttatásokra jogosult.
(2) A hatóság elnökhelyettesét naptári évenként negyven munkanap szabadság illeti meg.
(3) A hatóság elnökhelyettese a társadalombiztosítás ellátásaira való jogosultság szempontjából közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott biztosítottnak minősül.
(4) A hatóság elnökhelyettese megbízatásának időtartama közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban töltött időnek számít.
44. § (1) A hatóság elnökhelyettesének megbízatása megszűnik
a) lemondásával,
b) halálával,
c) a kinevezéséhez szükséges feltételek hiányának megállapításával,
d) összeférhetetlensége megállapításával,
e) felmentésével,
f) a tisztségétől való megfosztással.
(2) A hatóság elnökhelyettese a hatóság elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat megbízatásáról. A hatóság elnökhelyettesének megbízatása a lemondás közlését követő, a lemondásban megjelölt napon, ennek hiányában a lemondás közlésének napján szűnik meg. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
(3) Ha a hatóság elnökhelyettese a 36. § szerinti összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a hatóság elnöke dönt az összeférhetetlenség megállapításának kérdésében.
(4) A hatóság elnöke felmenti a hatóság elnökhelyettesét, ha a hatóság elnökhelyettese neki fel nem róható okból kilencven napon túlmenően nem képes eleget tenni megbízatásából eredő feladatainak.
(5) A hatóság elnöke a hatóság elnökhelyettesét felmentheti, ezzel egyidejűleg a hatóság elnökhelyettesének a hatóságnál köztisztviselői munkakört kell felajánlani.
(6) A hatóság elnöke megfosztja tisztségétől a hatóság elnökhelyettesét, ha a hatóság elnökhelyettese neki felróható okból kilencven napon túlmenően nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, vagy vagyonnyilatkozatában szándékosan lényeges adatot, tényt valótlanul közöl.
(7) A hatóság elnökhelyettesének kinevezéséhez szükséges feltételek hiányát a hatóság elnöke állapítja meg.
(8) A megbízatás az (1) bekezdés a) és e) pontja szerinti megszűnése esetén a hatóság elnökhelyettesét a megszűnéskori havi illetménye háromszorosának megfelelő összegű külön illetmény illeti meg.

A hatóság személyi állománya

45. § A hatóság köztisztviselői és munkavállalói felett a munkáltatói jogokat a hatóság elnöke gyakorolja.
46-62. §
VI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

63. § (1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2) E törvény 13-17. §-ai, 18. § (1) bekezdésének „ , valamint a hatóság” szövegrésze, valamint a 20. § (1) bekezdés b) pontja 2005. január 1-jén lép hatályba.
(3)
(4) Az ötven főnél több személyt foglalkoztató költségvetési szervek és többségi állami tulajdonban álló jogi személyek kötelesek esélyegyenlőségi tervet elfogadni.
(5)
63/A. § E törvénynek más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése: Ebktv.
64. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a hatóság eljárására vonatkozó részletes szabályokat.
64/A. § A 31. § (6) és (7) bekezdését 2013. július 1-jét követően kell alkalmazni.
64/B. §(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a 31. § (1) bekezdése szerinti helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének szempontjait és eljárását, a helyi esélyegyenlőségi program felülvizsgálatának módját, és az elkészítésében részt vevőkkel szembeni követelményekre vonatkozó részletes szabályokat.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a települési önkormányzatok helyi esélyegyenlőségi program elkészítésében részt vevő köztisztviselőinek, közalkalmazottainak képzésére, továbbá az esélyegyenlőségi mentorok tevékenységére vonatkozó szabályokat.
(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben jelölje ki a helyi esélyegyenlőségi program elkészítésében részt vevők képzését végző szervet.
(4) Felhatalmazást kap a társadalmi felzárkózásért felelős miniszter, hogy a helyi esélyegyenlőségi program elkészítésének részletes szabályait rendeletben határozza meg.
(5)
64/C. § Az e törvény - az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CLI. törvénnyel megállapított - 30/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 231/B. §-ában meghatározottak szerint alkalmazandók.
65. § Ez a törvény a következő irányelveknek való megfelelést szolgálja
a) a Tanács 76/207/EGK irányelve a nőkkel és a férfiakkal való egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés és az előmenetel lehetőségei, valamint a munkafeltételek terén történő végrehajtásáról és az azt módosító 2002/73/EK irányelv,
b) a Tanács 79/7/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról,
c) a Tanács 86/378/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról,
d) a Tanács 86/613/EGK irányelve valamely tevékenységet, beleértve a mezőgazdaságot, önálló vállalkozást folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről,
e) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási kötelezettségről a nemi hovatartozás alapján történő diszkriminációs esetekben,
f) a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról,
g) a Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód általános kereteinek a létrehozásáról,
h) a Tanács 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról,
i) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv.
66. § A 32. § és a 32/A. § a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet 38. és 39. cikkének hatálya alá tartozó támogatást tartalmaz.

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 16:12

Személyes adatok védelme

A személyes adatok védelmével az Alaptörvény VI. cikke foglalkozik:


(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.
(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.
(3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.


Magyarország Alkotmánybírósága az 15/1991. számú határozatának II. Fejezetében foglalkozott a személyes adatok védelmének tartalmával:

Az Alaptörvény VI. cikkében biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel a Alaptörvényben megkövetelt feltételeknek.

Tehát, a személyes adatok védelme az egyén információs önrendelkezésének biztosítását jelenti. Az adatkezelők a természetes személyek személyes adatait csak azok beleegyezésével szerezhetik meg, tárolhatják és dolgozhatják fel. A törvény egyes, kivételes esetekben elrendelhet kötelező adatkezelést például a bűnüldözés, a nemzetbiztonság, katasztrófák vagy járványok elkerülése érdekében, esetleg fontos államérdekből. Mindegyik esetben az adatvédelmi törvény megfelelő védelemben részesíti az összegyűjtött személyes adatokat. A személyes adatok védelme magában foglalja a fizikai adatvédelmet is, amely a megsemmisüléstől, illetéktelen változtatástól, megtekintéstől, felhasználástól vagy továbbítástól védi azokat.

A személyes adatok védelme a nem természetes személyek, például a jogi személyek adataira nem vonatkozik.

 

A törvény:

1992. évi LXIII. törvény

a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról1

Az Országgyűlés - a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglaltakkal összhangban - a személyes adatok védelmét, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését szolgáló alapvető szabályokról a következő törvényt alkotja:

I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § (1) E törvény célja annak biztosítása, hogy - ha e törvényben meghatározott jogszabály kivételt nem tesz - személyes adatával mindenki maga rendelkezzen, és a közérdekű adatokat mindenki megismerhesse.

(2) E törvényben foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha azt e törvény kifejezetten megengedi.

(3) E törvény szerint megengedett kivételt csak meghatározott adatfajtára és adatkezelőre együttesen lehet megállapítani.

Értelmező rendelkezések

2. § E törvény alkalmazása során

1. személyes adat: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható;

2. különleges adat:

a) a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre,

b) az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre

vonatkozó személyes adatok;

3. közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső és a törvényben meghatározott kivételek körébe nem tartozó adat;

4. adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt), adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is;

5. adattovábbítás: ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik;

6. nyilvánosságra hozatal: ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik;

7. adatkezelő: a 4. pontban meghatározott tevékenységet végző vagy mással végeztető szerv vagy személy;

8. adattörlés: az adatok felismerhetetlenné tétele oly módon, hogy a helyreállításuk nem lehetséges;

9. jogszabály: a törvény, az 1. § (1) bekezdése, a 6. § (1) bekezdése, a 12. § (1) bekezdése, a 24. §, a 25. § és a 28. § (2) bekezdése tekintetében a helyi önkormányzat rendelete is.

II. fejezet

A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELME

Adatkezelés

3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha

a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy

b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

(2) Különleges adat akkor kezelhető, ha

a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy

b) a 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében, az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli;

c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli.

(3) Törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Minden egyéb esetben a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása, különleges adat esetében írásbeli hozzájárulása szükséges. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.

(4) Az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése során általa közölt vagy a nyilvánosságra hozatal céljából általa átadott adatok tekintetében.

(5) Az érintett kérelmére indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre a tényre az érintett figyelmét fel kell hívni.

4. § A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik.

Az adatkezelés célhoz kötöttsége

5. § (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak.

(2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.

(3) Kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatkezelést közérdekből lehet elrendelni.

6. § (1) Az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Kötelező adatszolgáltatás esetén meg kell jelölni az adatkezelést elrendelő jogszabályt is.

(2) Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról, és arról, hogy az adatot kik fogják kezelni. A tájékoztatás megtörténik azzal is, hogy jogszabály rendelkezik a már létező adatkezelésből továbbítással vagy összekapcsolással az adat felvételéről.

Az adatok minősége

7. § (1) A kezelt személyes adatoknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

a) felvételük és kezelésük tisztességes és törvényes;

b) pontosak, teljesek és ha szükséges időszerűek;

c) tárolásuk módja alkalmas arra, hogy az érintettet csak a tárolás céljához szükséges ideig lehessen azonosítani.

(2) Korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel alkalmazása tilos.

Adattovábbítás, az adatkezelések összekapcsolása

8. § (1) Az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek.

(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni az ugyanazon adatkezelő, valamint az állami és az önkormányzati szervek által kezelt adatok összekapcsolására is.

Adattovábbítás külföldre

9. § Személyes adat az országból - az adathordozótól vagy az adatátvitel módjától függetlenül - külföldi adatkezelő részére csak akkor továbbítható, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt lehetővé teszi, feltéve hogy az adatkezelés feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adatra nézve teljesülnek.

Adatbiztonság

10. § (1) Az adatkezelő köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.

(2) Az adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg a sérülés vagy a megsemmisülés ellen.

Az érintettek jogai és érvényesítésük

11. § (1) Az érintett

a) tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről (12. és 13. §), valamint

b) kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve - a jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével - törlését (14-16. §).

(2) Az adatvédelmi nyilvántartásba [28. § (1) bek.] bárki betekinthet, az abban foglaltakról feljegyzést készíthet és kivonatot kérhet. A kivonatért díjat kell fizetni.

12. § (1) Az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás és ennek alapján a tájékoztatási kötelezettség időtartamát az adatkezelést szabályozó jogszabály korlátozhatja. A korlátozás időtartama személyes adatok esetében öt évnél, különleges adatok esetében pedig húsz évnél rövidebb nem lehet.

(2) Az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül írásban, közérthető formában megadni a tájékoztatást.

(3) A (2) bekezdésben foglalt tájékoztatás ingyenes, ha a tájékoztatást kérő a folyó évben azonos területre vonatkozó tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be. Egyéb esetekben költségtérítés állapítható meg. A már megfizetett költségtérítést vissza kell téríteni, ha az adatokat jogellenesen kezelték, vagy a tájékoztatás kérése helyesbítéshez vezetett.

13. § (1) Az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha azt a 16. §-ban meghatározott esetekben a törvény lehetővé teszi.

(2) Az adatkezelő köteles az érintettel a felvilágosítás megtagadásának indokát közölni.

(3) Az elutasított kérelmekről az adatkezelő az adatvédelmi biztost évente értesíti.

14. § (1) A valóságnak meg nem felelő adatot az adatkezelő helyesbíteni köteles.

(2) A személyes adatot törölni kell, ha

a) kezelése jogellenes;

b) az érintett - a 11. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint - kéri;

c) az adatkezelés célja megszűnt.

(3) A törlési kötelezettség - jogellenes adatkezelés kivételével - nem vonatkozik azon személyes adatra, amelynek adathordozóját a levéltári anyag védelmére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári őrizetbe kell adni.

15. § A helyesbítésről és a törlésről az érintettet, továbbá mindazokat értesíteni kell, akiknek korábban az adatot adatkezelés céljára továbbították. Az értesítés mellőzhető, ha ez az adatkezelés céljára való tekintettel az érintett jogos érdekét nem sérti.

16. § Az érintett jogait (11-15. §) törvény az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy bűnüldözés érdekében, továbbá állami vagy helyi önkormányzati pénzügyi érdekből, valamint az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében korlátozhatja.

Bírósági jogérvényesítés

17. § (1) Az érintett, jogainak megsértése esetén, az adatkezelő ellen a bírósághoz fordulhat.

(2) Azt, hogy az adatkezelés a jogszabályban foglaltaknak megfelel, az adatkezelő köteles bizonyítani.

(3) A perre az a bíróság illetékes, amelynek területén az adatkezelő székhelye van. A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége.

(4) Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, az adatkezelőt a tájékoztatás megadására, az adat helyesbítésére, törlésére kötelezi, illetőleg az adatvédelmi biztost arra kötelezi, hogy az adatvédelmi nyilvántartásba való betekintést tegye lehetővé.

(5) A bíróság elrendelheti ítéletének az adatvédelmi nyilvántartásba történő bejegyzését, ha azt az adatvédelem érdekei és nagyobb számú érintett, e törvényben védett jogai megkövetelik.

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 15:58

Az orvosi titoktartásról

Alapelv, hogy az egészségügyi ellátásban keletkező összes adat a beteg tulajdona, felettük ő rendelkezik. Ez azonban nem abszolút érvényű: egyes esetekben a törvény kötelezővé teszi az adatszolgáltatást, akár a beteg tiltása ellenére is

A jelenlegi szabályozás az egészségügyi ellátásban keletkező összes adatot a beteg tulajdonának tekinti, felettük ő rendelkezik. Az intézmény, az orvos csupán adatkezelő, így a beteg kérésére saját egészségügyi adatait ki kell adni, illetve csak felhatalmazásával lehet másokkal megosztani.

Az adattovábbítással kapcsolatos vétójog azonban nem abszolút érvényű. Egyes esetekben a törvény kötelezővé teszi az adatszolgáltatást, akár a beteg tiltása ellenére is (pl. járványügyi, bűnügyi vagy nemzetbiztonsági ügyekben).

Még a rokon sem

Az orvosi titoktartás tehát adatvédelem. Ez azt jelenti, hogy jogellenes, ha a betegekről, megfelelő engedély nélkül, személyes adatokat közölnek arra illetéktelenekkel. Még az érdeklődő hozzátartozóknak sem lehet információkat kiadni a beteg egészségi állapotáról. Kivéve azokat, akiket a beteg írásban megjelöl, illetve a törvényes képviselőt (pl. szülőt, gyámot). Érdekes, hogy amíg az ellátás alatt elég a páciens beleegyezése az adatai megismeréséhez, az ellátás után teljes bizonyító erejű magánokirat kell (pl.: saját kezűleg írt, és aláírt irat).

Tehát, ha valaki a kezelés befejezése után távozik az intézményből, és hozzátartozója megy el az ott maradt dokumentumokért, vagy ekkor kér információkat rokona egészségi állapotáról, ezeket csak teljes bizonyító erejű magánokirat formájú engedély felmutatásával kaphatja meg. Emellett igazolnia kell személyazonosságát, hogy ő az engedélyben nevesített személy.

A titoktartás nem csak a kezelőorvosra vonatkozik

Az orvosi titoktartás szakmán belül is érvényes. Amelyik orvos nem vesz részt a beteg kezelésében, nem jogosult az információra. Megismerésükhöz a beteg beleegyező nyilatkozatára van szükség. A beteg például, megtilthatja, hogy adatait a háziorvosával közöljék, vagy neki továbbítsák.

Az adatkezelési (titoktartási) kötelezettségek nem csak az orvosokra érvényesek, hanem mindenkire, az intézmények teljes személyzetére, akik a beteg egészségügyi személyes adataival érintkeznek. Tehát az intézményvezető, az adatkezelő és akár a portás is ide tartozik (így az is jogellenes, ha a nővérpultnál egészségügyi dolgozók betegek jelenlétében beszélgetnek az egyes betegek állapotáról, betegségéről).

A titoktartás alóli mentességek

A titoktartási kötelezettség alóli mentesség egyik legalapvetőbb formája, az érintett vagy törvényes képviselőjének írásbeli hozzájárulása, illetve ha az adat továbbítása törvény szerint kötelező. Nem szükséges az érintett hozzájárulása, ha arra hozzátartozójának életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve gyógykezelése érdekében van szükség, feltéve, hogy az adat más módon nem ismerhető meg. Azonban ebben az esetben is csak a megismerésre jogosult írásbeli kérelme alapján közölhető.

A mentesség sajátos esete, amikor az érintett halála esetén – ha korábban másként írásban nem rendelkezett – a törvényes képviselő, a közeli hozzátartozó, illetve az örökös megismerheti a halál okával összefüggő, vagy összefüggésbe hozható egészségügyi adatokat. Az adatok megismeréséhez ebben az esetben a jogosult írásos kérelme szükséges.

Nem köti a titoktartás a betegellátót az igazságügyi orvosszakértő tekintetében, aki a feladata elvégzése érdekében jogosult megismerni az orvosi titkot.

Az anonim szűrés

Néhány éve sok helyen problematikus volt az anonim HIV-szűrés. Ebben az esetben ugyanis a személyes adatokat még a kezelőorvos sem ismerheti. Az egészségügyi törvény biztosítja, hogy – a kötelező szűrés eseteit kivéve - a HIV-szűrésre jelentkező a vizsgálat bármely szakaszában megtagadhatja személyazonosító adatainak átadását. Ez nem gátolhatja a vizsgálat elvégzését.

A vizsgálatra jelentkezőknek külön váróhelyiséget kell biztosítani, az adminisztráció a személyes adat felvétele nélkül történik, a kész leletet zárt borítékban, a megfelelő segítségnyújtás lehetőségének felajánlásával kell kiadni.

A vizsgálathoz nem kérhetnek se TAJ-számot, se személyazonosító igazolványt, még „közegészségügyi vagy járványügyi érdekre” hivatkozva sem. Ez sérti az önként szűrésre jelentkező személyek információs önrendelkezési jogát.

Jogorvoslati lehetőségek

Akinek a személyes adatai védelméhez fűződő alkotmányos jogát megsértették, vagy annak veszélye fennáll, a sérelem kivizsgálása, megszüntetése érdekében az adatvédelmi biztoshoz, jogai érvényesítése céljából pedig bírósághoz is fordulhat. Ha az ügyben már bírósági eljárás van folyamatban, az adatvédelmi biztos nem járhat el.

A személyazonosító adat
A családi és utónév, leánykori név, a nem, a születési hely és idő, az anyja neve, a lakóhely, a tartózkodási hely, a TAJ szám együttesen vagy ezek közül bármelyik amennyiben alkalmas vagy alkalmas lehet az érintett azonosítására.

Az egészségügyi adat
Az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat, továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás).

A törvényekről
Az orvosi titoktartásról egy részről az adatvédelmi törvény, más részről az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvények rendelkeznek. Az előbbi egy általánosabb védelmet ad, míg az utóbbi kifejezetten az egészségügyi személyes adatokkal foglalkozik.

Kategória: Jogok

A betegjogi képviselői hálózat az OBDK, mint független központi hivatal keretein belül működik.

A betegjogi képviselő a betegek - az egészségügyi törvényben meghatározott - jogainak védelmét látja el, valamint feladata az is, hogy segítse őket jogaik megismerésében és érvényesítésében.

Mivel foglalkozik egy betegjogi képviselő?

A betegjogi képviselő tevékenysége különösen az alábbiakat foglalja magában:

  • segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében,
  • segít a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti annak kivizsgálását,
  • a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál, illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben - eljár az arra illetékes hatóságnál és képviseli a beteget,
  • rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál.

A betegjogi képviselő egyedi ügyekben kizárólag a betegtől kapott meghatalmazás keretei között járhat el, valamint köteles a betegre vonatkozó orvosi titkot megtartani, és a beteg személyes adatait a vonatkozó jogszabályok szerint kezelni.

Függetlenségét az garantálja, hogy nem állhat munkavégzésre irányuló jogviszonyban azzal az egészségügyi szolgáltatóval, amely az általa képviselendő betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.

Különös figyelmet fordítanak az életkoruk, testi vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévők betegjogi védelmére, valamint az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos panaszokra.

Az eljárás menete

A betegjogi képviselő köteles felhívni a szolgáltató vezetőjének, illetve fenntartójának a figyelmét az egészségügyi szolgáltató működésével kapcsolatban észlelt jogsértő gyakorlatra és egyéb hiányosságokra, valamint javaslatot is kell tennie azok megszüntetésére.

Az egészségügyi szolgáltató vezetőjének a külön jogszabályban meghatározott határidőn belül, a fenntartónak pedig harminc munkanapon belül kell érdemben megvizsgálnia a betegjogi képviselő észrevételeit, és azzal kapcsolatos állásfoglalásáról tájékoztatni őt.

A felhívás eredménytelensége esetén a betegjogi képviselő jogosult az illetékes szervhez (ÁNTSZ), illetve személyhez fordulni.

Amennyiben a beteget a biztosítási jogviszonyával összefüggésben éri joghátrány, a betegjogi képviselő az eset kivizsgálása érdekében az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz fordulhat.

Az egészségügyi szolgáltatónak biztosítania kell, hogy a betegek és hozzátartozóik a betegjogok képviseletét ellátó személy(ek) kilétét és elérésük módját megismerhessék.

Minden egészségügyi intézményben kötelezően ki van függesztve az adott intézményben a betegjogi képviseletet ellátó személy neve és elérhetősége.

Betegjogi képviselők elérhetőségei:

http://www.obdk.hu/kepviselok1.html

Törvényhely:

A betegjogi képviselők tevékenységét az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 30§-32§ szabályozza.

 

 

 

Kategória: Jogok
hétfő, 28 január 2013 15:28

Az önrendelkezéshez való jog

A beteg - önrendelkezési jogával összefüggésben - szabadon eldöntheti, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, ezen joga azonban bizonyos - törvényben meghatározott - esetekben korlátozható.

A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. A törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja, akár szóban, akár írásban, akár ráutaló magatartással.

A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga is, kivéve akkor, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. Ilyen esetben - törvényekben meghatározott módon - a beteg beleegyezése nélkül is elvégezhető az egészségügyi ellátás.

A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja, ám ha erre alapos ok nélkül kerül sor, a beteg kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.

Az önkéntes pszichiátriai gyógykezelésbe vételre és az ún. invazív beavatkozásokra ennél szigorúbb szabályok vonatkoznak. Az ellátás feltétele ezekben az esetekben a beteg írásbeli nyilatkozata, illetve amennyiben ez nem lehetséges, két tanú együttes jelenlétében kell szóbeli más módon megtett nyilatkozatot tennie.

A cselekvőképes beteg - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy - írásképtelensége esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni, illetve ki is zárhat ebből a körből bizonyos személyeket.

Kik nyilatkozhatnak a cselekvőképtelen beteg helyett?

Amennyiben a beteg cselekvőképtelen, és nincs olyan személy, akit a beteg korábban megjelölt, akkor a beleegyezés és a visszautasítás jogának gyakorlására az oldalt felsorolt személyek jogosultak.

Ha az azonos jogokkal rendelkező személyek (pl. a beteg gyermekei) ellentétes nyilatkozatot tesznek, akkor a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe vennie az orvosnak.

Fontos az is, hogy a nyilatkozat a beavatkozással felmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához. Csak akkor lehet ilyen értelmű nyilatkozatot tenni (például az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasításítani), ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány pillanatnyi állása szerint rövid időn belül megfelelő egészségügyi ellátás mellett is halálhoz vezet és gyógyíthatatlan.

Az fenti rendelkezéseket a 16. életévét betöltött, ám még kiskorú személy esetén is alkalmazni kell!

Mikor nem szükséges a beleegyezés?

A beteg beavatkozásokba történő beleegyezését kell feltételeznie az orvosnak, ha a beteg egészségi állapota következtében beleegyező nyilatkozat megtételére nem képes, a megfelelő személy nyilatkozatának beszerzése pedig késedelemmel járna. Komolyabb beavatkozásoknál a késedelem önmagában nem elégséges feltétel, beleegyezés nélkül csak akkor végezhető el a kezelés, ha a beavatkozás késedelmes elvégzése a beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához vezetne.

A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben sem, ha az adott beavatkozás elmaradása mások egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá ha a beteg közvetlen életveszélyben van. Ebbe a körbe sorolja a jogszabály a a 24. hetet betöltött magzatot is, azaz például az anya sem tagadhatja meg az ellátást, amennyiben döntése a magzatot veszélyeztetné.

Beleegyezés hiányában is elvégezhető a beavatkozás módosítása, kiterjesztése abban az esetben, ha az nem volt előrelátható, de sürgős szükség teszi indokolttá, vagy annak elmaradása a beteg számára aránytalanul súlyos következményekkel járna. Szerv vagy testrész elvesztésével vagy funkciójának teljes kiesésével járó beavatkozás esetén csak a közvetlen életveszély jelentheti az aránytalanul súlyos következményt, minden más esetben tilos.

Az ellátás visszautasítása

A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. Amennyiben az orvosi beavatkozás elmaradása a beteg egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodást okozna, a visszautasítás csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében történhet, a szóbeli visszautasítás érvénytelen.

Az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelelő egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. A megfelelő formai kritériumok alapján megszületett visszautasítás is csak akkor érvényes azonban, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja, és egybehangzóan nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a betegség az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül halálhoz vezet vagy gyógyíthatatlan. A betegnek az orvosi bizottság nyilatkozatát követő harmadik napon - két tanú előtt - ismételten ki kell nyilvánítania, hogy visszautasítja az életmentő vagy életfenntartó beavatkozást.

Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehető figyelembe akkor sem, ha ezt megerősítette.

A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.

A cselekvőképes személy - cselekvőképtelensége esetére - megnevezheti azt a személyt, aki dönthet helyette az egyes vizsgálatok és beavatkozások visszautasításáról. A nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos - egy hónapnál nem régebbi - szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A nyilatkozatot kétévente meg kell újítani, és azt a beteg bármikor visszavonhatja.

Szerveink sorsa

A beteg írásbeli beleegyezése szükséges bármely - a beavatkozással összefüggésben - életében eltávolított sejtjének, sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének - egészségügyi ellátásával össze nem függő - bármilyen célú felhasználásához. Nem kell ugyanakkor a beleegyezés ahhoz, ha sejtjeit vagy eltávolított szerveit a szokásos módon semmisítik meg.

A betegnek - az egészségügyi törvény keretei között - joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról. A beteg megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak.

Nyilatkozattételre jogosultak.
1. a beteg törvényes képviselője, ennek hiányában
2. a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes
3. házastársa vagy élettársa, ennek hiányában
4. gyermeke, ennek hiányában
5. szülője, ennek hiányában
6. testvére, ennek hiányában
7. nagyszülője, ennek hiányában
8. unokája;
9. a beteggel közös háztartásban élő hozzátartozója hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő, cselekvőképes
10. gyermeke, ennek hiányában
11. szülője, ennek hiányában
12. testvére, ennek hiányában
13. nagyszülője, ennek hiányában
14. unokája.

Tilos a kényszer
A beteget, illetve az általa megnevezett személyt az ellátás visszautasítása során nem szabad semmilyen eszközzel döntésének megváltoztatására kényszeríteni, a beteg pedig visszautasítás esetén is jogosult szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére.

Kategória: Jogok
1. oldal / 2