Elemek megjelenítése címkék szerint: emberi méltóság
Az emberi méltóság védelme
Fogalma
Minden ember jogképes, minden embert megillet egy sajátos rang: az emberi méltóság, mely alapján minden ember követelheti a rangnak kijáró tiszteletet, tehát az emberi méltóságának elismerését. A személyhez fűződő jogok védik ezt az emberi méltóságot, és szankcionálják azt, aki nem adja meg a minimális tiszteletet, elismerést a másik embernek, amely emberi mivoltánál fogva megilleti.
Tartalma
Olyan minimális elismertséghez való jogról van szó, mely biztosítja, hogy emberi mivoltát senki ne vonhassa kétségbe, a tiszteletet megkövetelhesse.
A magyar Alkotmánybíróság 64/1991-es határozata szerint:
Az emberi méltósághoz való jog egyfajta „anyajog”, a bíróságok, hatóságok minden esetben hivatkozhatnak rá az egyén védelmében, ha nincs olyan nevesített alapjog, mely az emberi méltóságot kifejezné.
Az emberi méltósághoz való jog több részterületből áll, melyek egyenként korlátozhatóak, megfelelő garanciákkal, törvényi szabályokkal körbebástyázva. Legfontosabb részterületei:
- önazonossághoz való jog
- önrendelkezéshez való jog
- cselekvési szabadság
- magánszféra védelme
- szociális biztonsághoz való jog, mint a megélhetési minimum állami biztosítása (senkit nem hagyhat az állam éhen halni, mert az ellentétes az ember méltóságával).
Az emberi méltósághoz való jog
Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, jogainak gyakorlásában csak az egészségi állapota által indokolt ideig, törvényben meghatározott mértékben és módon korlátozható.
A magyarországi jogszabályok szerint a betegen - az egészségügyi törvény eltérő rendelkezésének hiányában - kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el.
Az emberi méltósághoz való jog értelmében a beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni ellátása során. Ugyancsak tekintettel kell lenni arra, hogy a beteg szeméremérzetére való tekintettel ruházata csak a szükséges időre és csak szakmailag indokolt mértékben távolítható el.
Milyen esetekben korlátozható a személyes szabadság?
A beteg személyes szabadsága fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel csak akkor korlátozható, ha azt sürgős szükség, illetve a beteg vagy mások életének, testi épségének és egészségének védelme teszi indokolttá, a korlátozás pedig csak addig tarthat, ameddig az indokolt. Kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű korlátozó intézkedéseket semmilyen körülmény között nem szabad alkalmazni!
Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását a beteg kezelőorvosa rendeli el. A kezelőorvos az alkalmazást megelőzően (amennyiben ez nem lehetséges, az alkalmazás megkezdését követően a lehető legrövidebb időn belül) rögzíti az egészségügyi dokumentációban a korlátozó eljárásokat, illetve meg kell jelölnie azok indítékát és alkalmazásuk időtartamát is.
Állandó orvosi felügyelet hiányában - kivételesen indokolt esetben - ideiglenesen szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a kezelőorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg kell szüntetni.
Korlátozó módszerek és eljárások alkalmazása esetén a beteg állapotát és testi szükségleteit rendszeresen - a szakmai szabályoknak megfelelően - ellenőrizni kell. A beteg egészségügyi dokumentációjában az ellenőrzés tényét és eredményét fel kell tüntetni.