Elemek megjelenítése címkék szerint: Vecsey Katalin

szombat, 31 december 2011 18:04

Vecsey Katalin: Mi a transzszexualizmus?

 A transzszexualizmus nemi identitászavar, amely során az egyének (transzszexuálisok) folytonosan elégedetlenek a saját biológiai nemükkel, és úgy érzik, hogy valamilyen katasztrófális tévedés folytán rossz testbe születtek, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megszabaduljanak etől a „rossz testtől”, megváltoztassák a biológiai, illetve fizikai jellemzőiket. Tehát transzszexuális az a személy, akinek a nemi identitása (pszichológiai, illetve tudati neme) ellentétes a biológiai nemével. Sok olyan transzszexuális nővel dolgoztam, akik leegyszerűsítve úgy fogalmaztak, hogy ők „férfi testbe zárt nők”, de találkoztam olyan egyénekkel is, akik simán közhelyszerűnek tartották ezt a megfogalmazást, és egyáltalán nem azonosultak ezzel az érzéssel.

Az angolszász nyelvterület különbséget tesz a biológiai nem (sex) és a társdadalmi nem (gender) között. A biológiai nem az ember testi, fizikai nemére utal, amit az határoz meg, hogy milyen nemi szerve van az embernek. A társadalmi nem az ember önképére utal, nemi identitásásra és az ehhez kapcsolódó nemi szerepre, ami lehet férfi, nõi vagy kevert jegyek objektív megjelenítése. Az emberek nagy részének nemi identitása összhangban van a biológiai nemével. Nemi identitászavarról akkor beszélünk, amikor az ember ellentmondásosságot érez a fizikai nemével és/vagy nemi szerepével kapcsolatban. A nemi identitászavar extrém formája a transzszexualizmus. Ez az érzés gyakran már egészen korán – például 5 éves korban – jelentkezik, de sok transzszexuális hosszú ideig titkolni igyekszik ezzel kapcsolatos érzéseit. A transzszexualizmus a WHO (World Health Organization, Egészségügyi Világszervezet) által is elismert betegség, mivel ez az állapot a betegnek tartósan igen rossz közérzetet okoz, és orvosilag gyógyítható, gyógyítandó állapotról van szó. Az úgynevezett BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) szerinti diagnóziskódja is van a transzszexualizmusnak (F64.0) – ugyanúgy, mint a többi betegségnek. A nemi identitás zavaraival elõször az 50-es években az Amerikai Egyesült Államokban egy német származású pszichiáter, Harry Benjamin kezdett el foglalkozni. A transzszexuális kifejezést is õ honosította meg 1954-ben. A nevével fémjelzett szervezet 1978-ban írásban fektette le az alapelveket, melyeket értelemszerûen az orvosi és a társadalmi változások hatására folyamatosan megújítanak. Ezek az elvek ma is irányadóak a nemi identitászavarral küzdõ betegek kezelésében.

A transzszexualizmus értelemszerûen két alapesetben fordul elõ. Transzszexuális nõnek (transznõ) nevezzük azt a személyt, aki genetikailag férfinak született, de nõvé alakult. A szakirodalomban angolul a Male-to-Female („férfibõl nõ”) kifejezéssel találkozunk, melynek gyakran csak többféle rövidített változatát használják (MTF / MtF / MF/ MtoF / M2F / M-F). Transzszexuális férfi (transzférfi) az az egyén, aki genetikailag nõként született és férfivá alakult, angolul Female-to-Male („nõbõl férfi”), ennek rövidítései pedig: FTM / FtM / FM / FtoM / F2M / F-M. A transzszexualizmus nem összekeverendõ a homoszexuális vagy transzvesztita viselkedési formákkal. Homoszexuális az az egyén, aki szexuálisan a saját neméhez vonzódik. Transzvesztita pedig az a férfi vagy nõ, aki a másik nem ruháinak viselése által (átmenetileg) élvezni kívánja a másik nemhez való tartozást. Az angol nyelvben legújabban a transzvesztitákra a „cross dresser” kifejezést használják. Sem a homoszexuális, sem a transzvesztita egyén nem akarja a saját nemét megváltoztatni.

A transzszexuálisok a bevallás („coming out”) döntésének meghozatala után egy úgynevezett nemváltoztatási folyamaton („transition”) mennek keresztül. Ennek a folyamatnak a lépései bizonyos mértékben meghatározottak, de a nemváltoztatás mértéke egyénenként változó. Néhány esetben a transzszexuális személy a nemi szerepét megváltoztatja a munkájában, mindennapi életében, öltözködésében. Új nemének megfelelõen hivatalosan nevet változtat, okiratait kicseréli, de ugyanakkor az anatómiai beavatkozásig esetleg soha nem jut el. Más transzszexuálisok a viselkedés, öltözködés, modor adaptációja mellett hormonkezeléssel a másodlagos nemi jellegüket is megváltoztatják. A férfiak esetében alkalmazott nõi hormon (ösztrogén) hatására például a mellek megnõnek, a szõrzet átalakul, a zsírszövet eloszlása nõies jelleget ölt. Nõknél a férfi hormon (tesztoszteron) hatására a mellek megkisebbednek, az izomzat és a szõrzet férfias jellegûvé válik, a hang pedig mélyül. A nemváltoztatás végsõ lépése a nemiszerv-átalakító mûtét (Sex Reassignment Surgery/Gender Reassignment Surgery). Ez a férfiaknál a pénisz és a herék eltávolítását, valamint a mesterséges vagina kialakítását, nõknél a mellek és a belsõ reproduktív szervek (méh és petefészkek) eltávolítását, a vagina lezárását, valamint mesterséges pénisz kialakítását jelenti. A transzszexuálisok nemváltoztatási folyamatának gyakran része a hangterápia. Erre elsõsorban a transzszexuális nõknek van szüksége, mert a transzszexuális férfiak esetében a férfihormon-terápia férfiasítja a hangot is, de természetesen a megfelelõ technikájú hangképzés elsajátítására, valamint a kommunikációs eszköztáruk megerõsítésére nekik is szükségük lehet. A hangterápia elsõsorban azért ajánlott, mert még ha egy MTF transzszexuális képes is nõi hangot produkálni, rossz technika alkalmazásával megerõltetheti és károsíthatja a hangszálait. A helyes módszert legbiztonságosabban foniáter szakorvos és logopédus tudja megtanítani. Tudni kell, hogy léteznek mûtéti megoldások is (például az úgynevezett crycothyroid approximációs technika), de ezekkel kapcsolatban gyakran változóak a tapasztalatok. A mûtéti megoldást én csak a sikertelen hangterápia esetében szoktam javasolni, és mindig megemlítek erre vonatkozóan néhány szakirodalmi hivatkozást. Egy angol kutatás a betegek között 79%-os (Matai et al. 2003), egy német kutatás pedig 85%-os (Neuman; Welzel 2004) elégedettséget mutatott ki. Továbbá tudni kell azt is, hogy a hangszalagmûtétet minden esetben több hónapon át tartó logopédiai hangterápia követi.

Forrás: VECSEY KATALIN
GYÓGYPEDAGÓGIAI SZEMLE
2010 – XXXVIII. évfolyam 3.szám

 

Kategória: Általános