Transvanilla Transznemű Egyesület

Itt vagy:Home|Hírek|Munroe Bergdorf a L’Oréal rasszizmus vitájáról: "Nem értem, miért tartják szélsőségesnek a nézeteimet"

Munroe Bergdorf a L’Oréal rasszizmus vitájáról: "Nem értem, miért tartják szélsőségesnek a nézeteimet"

A transz modellt a néhány hete rúgták ki, amiért kritizálta a fehér emberek kiváltságait. Most beszél arról, hogy milyen volt kevert etnikumú családban felnőni, nemi erőszakot túlélni – és hogy miért nem bánja, hogy felszólalt.

Szeptember 3. este 8:12-re Munroe Bergdorf kikészült. A L’Oréal egy hete kiáltotta ki őt a True Match arcának, egy kampányénak, ami a sminket társadalmi igazságossággal párosítja, és három napja, hogy minden körülményeskedés nélkül kirúgták. Egy BBC 2 producer van vele vonalban, éppen egy másnap reggeli interjút beszélnek meg Victoria Derbyshire-ral. „Ez volt életem legrosszabb hete,” mondja neki, majd egy nevetéssel próbálja eloszlatni a feszültséget. A kérdésre, hogy mitől volt olyan rossz, sorolni kezdi: „halálos fenyegetések, nemi erőszakkal való fenyegetések, támadással való fenyegetések, emberek, akik azt mondták, öljem meg magam, általános bombázás és félelem, hogy még valami más is történik”. Szünetet tart, majd felsóhajt. Napok óta nem hagyta el a lakását. „A legképtelenebb dolog, hogy rasszizmust kiáltasz, erre még több rasszizmussal válaszolnak. Ennek nincs semmi értelme.”

Bergdorf, a 30 éves, fekete, queer, transz nő, aki modellként és DJ-ként dolgozik, nem ismeretlenként tekint a bántalmazásra és a gúnyra. Mivel már a puszta létezése is eléggé felforgató és fenyegető a fősodrú média szemében, így eddig is beszivárgott a mindennapi online és offline életébe némi rasszizmus, vagy homofób és transzfób epésség – de ez most igazi áradattá duzzadt.

Ahogy a Daily Mail írta pénteken, „szédítő csinnadrattával mutatták be, mint a ’modern sokféleség arcát’. De napokkal az után, hogy bejelentették őt, mint a L’Oréal első transznemű modelljét, Munroe Bergdorf egy rendkívüli kirohanást tett, amiben minden fehér embert rasszistának nevezett”. A történet vírusként terjedve mindenhol megjelent az Al-Jazeerától a New York Times-ig.

„Azon gondolkodom, hogyan fejezhetném ki a legjobban azt, amit valójában mondani akartam,” mondja nekem a konyhaasztalánál tartott sült krumplis és almás Tangós piknik fölött.

Azzal kezdi, hogy a virginiai Charlottesville-ben tartott menet utáni reggelen,ahol egy fehér felsőbbrendűségben hívő meggyilkolt egy anti-rasszista tüntetőt, ő írt egy Facebook bejegyzést az eseményre reagálva. „Egy három felvonásos eposz volt arról, hogy a rasszizmus egy társadalmi struktúra, és ha valóban az, akkor mit tehetsz a rasszizmussal szemben?” Azt mondja, a Facebook a lázító beszéd elleni szabály megszegésére hivatkozva törölte a bejegyzést; a Bergdorfra tett rasszista és transzfób megjegyzéseket azonban fent hagyták. (Egy Facebook képviselő így nyilatkozott: „Még nem jutottunk a végére annak, ami Munroe bejegyzésével történt”, de „foglalkozunk vele.”) A bejegyzésből aztán kifilézték a leglázítóbb mondatokat: „A legtöbben fel sem ismeritek, vagy nem vagytok hajlandóak figyelembe venni azt, hogy a létetek, kiváltságaitok és sikereitek fajként a színes emberek hátán, a vérük és a haláluk árán épül fel,” írta. „Az egész életetek át van itatva rasszizmussal. A mikroagressziós szituációktól kezdve a terrorizmusig, ti hoztátok létre ennek a szarságnak a tervrajzát. Gyertek, keressetek fel, ha rájöttök, hogy a rasszizmus nem tanult, hanem öröklött tulajdonság, és tudatosan, vagy tudattalanul adatik tovább a privilégiumok által. Amint a fehér emberek elkezdik beismerni, hogy az ő fajuk a legerőszakosabb és legelnyomóbb természeti erő a Földön … azután beszélhetünk.”

Nem meglepő, hogy Bergdorf egyes embereket kényelmetlen helyzetbe hozott, mások éljenezték, és sokan bepöccentek rá, köztük a fehér édesanyja is, aki olvassa a Daily Mailt. „Szörnyű egy beszélgetés volt. Félig fehér vagyok. Az anyám azt hitte, hogy őt is besorolom a sokaságba, de ez nem egyénekről szól. Hogy megérthesd a mondandóm lényegét, ki kell vonnod magadat az egyenletből – ez nem rólad szól – és igazán elgondolkoznod a társadalomról szerkezetileg, gazdaságilag, és az egészét tekintve.”

De nem pont ez a baj? Sok ember nem érti, és nem is fogja. Nem mindenki olvas Frantz Fanont és Patricia Hill Collinst szórakozásból – az akadémikus teóriák csak korlátozottan hasznosak, ha arról van szó, hogy meggyőzz egy átlagos embert egy átlagos utcán arról, hogy az intézményesített, szisztematikus rasszizmus csaknem olyan káros, mint egy erőszakos rasszista támadás.

„Nem bánom, amit mondtam,” mondja nyugodtan. „Aktivista vagyok. Aktivistának lenni azt jelenti, hogy rászólunk az emberekre, nem csak hajtogatjuk azt, amit a többiek is mondanak, és amit mindenki más gondolni szeretne, hogy fenntartsuk a közmegegyezést. A L’Oréal tudta ezt, mikor elkezdtük a közös munkát.”

Ez nem provokáció a provokáció kedvéért; Bergdorf tudja, hogy nincs idő tapintatosan megvárni, míg mindenki felzárkózik.

„Őszintén mondom, hogy a rasszizmus szótári definícióját már rég megírták, és nem egy színes ember tette. Ez pedig nem teszi lehetővé, hogy párbeszédet folytassunk a modern rasszizmusról. Ha nem vagy a tudatában, akkor tedd magad tudatossá ebben az ügyben. A rasszizmus nem csupán azt jelenti, hogy valakit valaminek nevezel, hanem az egy egész rendszer. Ha azt gondolod, hogy egyenlőségen alapuló társadalomban élünk, akkor egy ábrándban élsz. Fel kell ismerned, hogy léteznek olyan dolgok, mint a fehér kiváltságok, és hogy lehetsz hajléktalan, miközben továbbra is rendelkezel fehér előjogokkal, mert még mindig jobb esélyed van kikerülnöd a hajléktalanságból, mint egy ugyanolyan helyzetben lévő színes embernek.”

Nem az a probléma, hogy elavult a nyelvezet? Nehéz embereket toborozni, mikor a „rasszista” egy mindent átfogó ernyő fogalom, ami mindent leír a munkahelyen előforduló tudatalatti előítéletektől kezdve a neonáci ideológiáig.

„Megvan hozzá a nyelvezetünk,” mondja ő, „de közhasználatba kell fognunk azokat a fogalmakat, mint: a korábban tanultak szándékos elfelejtése, mikroagresszió, bűnrészesség, tudatalatti részrehajlás, kiváltság – ezekről tanítani kell az embereket, és fel kell tenni a kérdést, hogy a tantervek miért csak a fehér történelmet tanítják, valamint beszélnünk kell a rabszolgaságról és a gyarmati rendszer brutalitásáról.”

Bergdorf beszédhangja egyenletesen mormol; időnként szünetet tart, hogy elnézést kérjen a szívét nyomó kövek miatt. Azt mondja, valaki, akit az egyetemről ismert, eladta a sztorit a Daily Mailnek, aztán kérkedett is vele.

Az eset óta szándékosan elzárkózott a barátainak, vagy a családjának látogatásától, mert „Anélkül kell kezelnem a helyzetet, hogy folyton azt mondanák, ’Minden rendben lesz’, mikor ki tudja, tényleg rendben lesz-e.” A lakótársa a közelben van, és a barátai is összefogtak, de legnagyobb részt egyedül kezeli a helyzetet, ügynök, vagy PR munkatárs nélkül. Négy közelgő kampánya van az idén; a kliensei közül háromtól még visszahívást vár, hogy megerősítsék, továbbra is áll a megegyezés. Mint mondja, ez irreleváns, mert az eszméi mindig elsőbbséget élveznek.

„A testem mindig is közéleti jelentőségű volt – ahogyan az emberek reagálnak a testemre, az is politikai jellegű volt, akár a nemi identitásról, akár a faji hovatartozásról volt szó,” mondja. „Egy fehér többségű térségben nőttem fel Hertfordshire és Essex határán … de a szüleimre való tekintettel nem árulok el túl sokat; ők nagyon aggódnak.” Biztonságos középosztálybeli neveltetést kapott az öccsével együtt, aki „heteró és totál vágja a témát, az első ember, akit felhívtam”. Az apja jamaikai, az anyja fehér angol. „Apa keményen kezelt, amíg felnőttem és nagyon nőies fiú voltam, de most szorosabb a kapcsolatunk. Anya bátor és szuper-sikeres, egy pénzügyi cég PR részlegét vezeti.”

Bergdorf rettenetes zaklatásnak és veréseknek volt kitéve a fiúiskolában, ahova járt. Azt mondja, a tinédzser évei alatt érzett magány nagyon intenzív volt. „A saját fejemben éltem, egy álomvilágban. Rajongtam Cyndi Lauperért – még most is rajongok érte. Ő sok erőt adott nekem: azt az idézetet tőle, hogy ’A legsötétebb napjaimon a legvilágosabb ruháimat viselem’ még mindig igaznak tartom.” Ezen nevetünk – aznap sötét, fekete harisnyanadrágot és szürke felsőt visel; érthetően nem áll készen arra, hogy kiöltözzön. „A reggelek a legrosszabbak, mert a szorongásom különösen erős, és nehéz felkelni.” Több oldalnyi bántalmazást hordozó képernyőfotókat mutat nekem a közösségi médiából. „Ma délután 1 előtt nem keltem ki az ágyból.” Nem az önbántalmazás egy formája, hogy ennek teszi ki magát? „Nem, tudnom kell, hogy mi történik, hogy úgy érezzem, megmaradt az irányításom. És elég ellenálló vagyok: keményen megdolgoztam érte.”

Bergdorf angol szakos tanulmányokat végzett a Brighton Egyetemen. „Azt hiszem, genderqueer voltam, de nem igazán ezek voltak azok a szavak, amivel ki lehetett volna fejezni az identitásomat – épp akkortájt kezdtem el sminket és magassarkút hordani.” Az egyetemet három éves divat PR karrier követte, mielőtt „totálkárt szenvedett”. Mikor 24 évesen a tranzíció mellett döntött, a DJ-zést is megtanulta, mert arra gondolt, hogy „önmagamat adhassam, öngondoskodó legyek és pénzt keressek. Sok transz lány azért hajlik ebben az időszakban szexmunkára, mert szükségük van a személyes időre és térre, hiszen a folyamat költséges, és pénzre van hozzá szükség”. Felsóhajt. „A színes transz lányokat ijesztő arányban gyilkolják meg.” Amikor a tranzíciója időszakát élte, állítása szerint a hozzá hasonló transz nők átlagéletkora 30 év volt. „Akkoriban azt gondoltam: ’Ez már csak pár évet jelent. Beszélnem kéne erről.’”

Bergdorf a tranzíciója során nemi erőszak áldozata lett; jelentette ugyan a rendőrségen, de a támadót sosem találták meg. Ettől kezdve még inkább belevetette magát az aktivizmusba. “Nem csak szimplán kiálltam a saját jogaimért”, magyarázta. “Iszlamofóbia, antiszemitizmus, - tiltakoztam bármi ellen, amiről azt gondoltam, hogy helytelen. Meggyőződésem, hogy mindenkinek így kellene tennie - ha a fehér emberek tiltakoznának és tennének is a rasszizmus megszüntetéséért… Baromira megnéztem volna a Brexit ideje táján a liberálisok reakcióját a rasszizmusra. Ha az emberek azon ügyek ellen is felemelnék a hangjukat, amik közvetlenül nem érintik őket, már mérföldekkel előrébb járnánk.”

Bergdorf vitathatatlanul közönséget - és befolyást - épített ki az LMBT társadalmon belül magának, részben a DJ-zéssel. “A legjobb befektetés volt számomra. 25 évesen egy csomó bulim volt és abszolút azt éreztem, ez való nekem. Nagyon jól szórakoztam. Egy vad kölyök voltam, aki elhagyta a járt utakat és ezt a rocksztáros életet élte.”

Az elszigeteltség és a folyton zizegő telefonjával folytatott küzdelem dacára átjön, hogy Bergdorf jószándékú, okos és elbűvölő; egy személyes találkozás egyértelművé teszi, miért tudta karrierje során kapcsolatait kialakítani. Első munkája egy Lebanese Muslim kollekció fotózása volt egy divatbemutatón, majd ezt Illamasqua és Boy London kampányok követték.

Csütörtök délután, amikor a L’Orealtól hívták, épp vásárolt. Elmondták neki, hogy a Daily Mail mit tervez megjelentetni róla, mire ő újra elmagyarázta nekik a szövegkörnyezetet és a teljes bejegyzést, de nem érdekelte őket. “Azt akarták, hogy ne mutatkozzam és ne beszéljek senkivel”, mesélte. A L’Oreal egy sajtóközleményben minden irónia nélkül tudatta, hogy, idézzük, “Cégünk teljes mértékben támogatja a sokszínűséget és a toleranciát mindenki iránt, bőrszíntől, származástól, nemtől és vallástól függetlenül ... büszkék vagyunk kampányunk nagyköveteinek sokszínűségére. Meggyőződésünk, hogy Munroe Bergdorf közelmúltban tett megjegyzései ellentmondanak ezen elveknek, ezért úgy döntöttünk, megszakítjuk az együttműködésünket vele.”

Noha a L’Oreal egyik legfőbb nagykövetét, Cheryl Cole-t bűnösnek találták egy éjszakai bárban kitört verekedésben, amikor egy fekete alkalmazottat bántalmazott, ez úgy tűnik, nem ellenkezik a cég alapelveivel. (Cole-lal szemben a támadás faji indíttatása végül nem volt bizonyítható.) Clara Amfo, a Radio 1 DJ-je és egyben L’Oreal True Match nagykövet, lemondta a kampányban való részvételét a Bergdorffal való szolidaritásra hivatkozva, továbbá a helyzet képmutató kezelése miatt is tiltakozva.

“Nem értem, hogyan lehetnek a nézeteim maradiak vagy szélsőségesek” mondta Bergdorf, azonban ezt kapja meg mindenhonnan manapság. “Háromszor utasítottam vissza a Good Morning Britain hívását, de aztán azt gondoltam, végül is csak végig kellene ezt csinálnom, ennek a beszélgetésnek meg kell történnie, hiszen egy csomó ember számít rám.” Hétfő reggel ezek után a beszélgetése Piers Morgan-nel pont úgy alakult, ahogy arra előző este számítottunk: Morgan megkérdezte, hogy rasszistának tartja-e őt, majd hozzátette, hogy sértőnek érzi még a feltételezést is, hogy ő rasszista vagy szexista lenne és lekeverte Bergdorfot.
“A támogatás és a gyűlölet közötti arány 50-50%”, mondja később. “Egyrészt ez csodálatos, másrészt viszont borzalmas és rettenetes belegondolni, hogy emberek gyűlölnek engem.”


Forrás: The Guardian

Szerző: Nosheen Iqbal

Nem jogi elismerése

TDOR 2017

Támogasd munkánkat!

PayPal-on keresztül akár (bankkártyával is):

A Transvanilla Transznemű Egyesület bankszámlaszáma:
10918001-00000088-56310001
Bank neve: Unicredit

Egyéb módok a támogatásra

Jelentsd a transzfóbiát!

Nemi identitás, nemi önkifejezés miatti erőszak, diszkrimináció? Jelentsd!

Transz tiszteletet most

Transvanilla hírlevél

Facebook

Tagjai vagyunk

Tagjai vagyunk: TGEU, ILGA, ILGA-EUROPE

 

Művészetterápia

Látható transzok

látható transzok blog