Transvanilla Transznemű Egyesület

Itt vagy:Home|Hírek|Laverne Cox: A transz embereknek nem kellene beolvadniuk

Laverne Cox: A transz embereknek nem kellene beolvadniuk

„Ha meg tudod rólam mondani, hogy transz vagyok, az nem csak rendben van – az egyenesen csodálatos!”

Az olyan aktivisták munkájának köszönhetően, mint Laverne Cox, az elmúlt évek során fokozatos fejlődés volt tapasztalható a társadalomszemléletben, hogy mit is jelent pontosan transznak lenni. Az Orange is the New Black színésznője gyakran adott hangot ez irányú tapasztalatainak, és a los angelesi WE Day esemény alkalmából is arról az időszakról mesélt, amikor a tranzíció ideálisan egyet jelentett a „beolvadással”.

„Még akkor, amikor elkezdtem a tranzíciót” - mondta Cox, - ”nagyon régen, az egész folyamat célja az volt, hogy az ember beolvadjon, hogy soha ne jöjjön rá senki, hogy valójában transznemű vagy. De én soha nem olvadtam be. El tudják képzelni?” Sajnos a transz emberek jelentős részének még mindig rejtőzködnie kell – mondta a színésznő -, és ez egy olyan dolog, aminek változnia kell.

„Végül sikerült elfogadnom magamat” – magyarázta Cox ezzel a nehéz időszakkal kapcsolatban. „Megtettem a szükséges orvosi lépéseket, hogy feltűnésmentesebben élhessek, de mégis akárhova mentem, kinevettek, zaklattak nem a nemem szerint viselkedtek velem. Sosem éreztem biztonságban magamat, ha kitettem a lábamat otthonról.” A színésznő viszont méltósággal és az igazsággal vágott vissza. „Tudtam, hogy hűnek lenni önmagamhoz sokkal, de sokkal jobb, mint egy hazugságban élni.”

De a biztonság és elfogadás sokszor nem adatik meg a transz embereknek – főleg nem a színes bőrű transz nőknek. Az öngyilkossági ráta magas a transz közösségen belül csakúgy, mint a gyűlöletből elkövetett erőszakos cselekmények száma. „Az elmúlt három év volt az eddigi leghalálosabb a transz emberek számára” – mondta Cox – „főleg a hozzám hasonló, színes bőrű transz nőknek. Szerencsére én életben maradtam, de nagyon sok hozzám hasonló lány nem éli túl ezt a folyamatot.”

Cox szerint fontos, hogy elismerjük azokat a nehézségeket és kihívásokat, amikkel a transz emberek szembenéznek, és hogy ne várjuk el tőlük, hogy identitásukat titkolják. „Azért gondolom, hogy fontos, hogy büszkeséggel felvállalhassam önmagam minden aspektusát, mert nem mindig voltam erre képes” – mondta Cox. „Az alabamai Mobile városában felnőve bizton állíthatom, hogy nem volt ott még egy olyan ember, mint én. Noha van egy fiú ikertestvérem, sok szempontból csak felszínes a hasonlóság, mert én teljesen máshogy láttam magamat, mint ahogy a világ látott engem. Noha születéskor a fiú nemet határozták meg számomra, mindig tudtam, hogy valójában lány vagyok. Viszont folyton bántottak és megszégyenítettek a lányosságom miatt. A nemi identitásomat folyamatosan ellenőrizte és elnyomta a többi diák az iskolában, a tanáraim, a templomi közösség, még édesanyám is – mindannyian megfosztottak a lehetőségtől, hogy lány lehessek.”

Rengeteg időnek és kemény munkának köszönhetően Cox végre nem érzi úgy, hogy meg kell felelnie mások elvárásainak a kinézetével kapcsolatban. „Sok évbe telt” – mondta – „mire sikerült elfogadnom és teljesen magamévá tennem a gondolatot, hogy ha valaki rám néz, és megállapítja, hogy transz vagyok, az nem csak teljesen rendben van, de egyenesen gyönyörű, mert gyönyörű dolog transznak lenni. Nem annak ellenére vagyok gyönyörű, hogy magas vagyok, széles a vállam, mély a hangom vagy nagyok a végtagjaim – hanem pont ezek a dolgok tesznek gyönyörűen és felismerhetően transszá. Ezek miatt vagyok gyönyörű.”

Laverne üzenete nem csak transz embereknek szól. „Olyan világban élünk, ami folyamatosan azt sulykolja, hogy a nő nem elég. Nem elég vékony, nem elég fiatal, nem elég szép, nem elég okos, nem elég fehér vagy fekete, a haja nem elég egyenes vagy göndör. Mindez azt üzeni a nőknek – főleg a színesbőrü nőknek, - hogy a társadalom nem tartja őket valamilyen szempontból elegendőnek. Meg kell, hogy mondjam, minden nap szenvedtem ezzel a tudattal. De ma már elegendő, ha belenézek a tükörbe és megállapítom, hogy ez vagyok én, és így nézek ki. Ma belenézek a tükörbe és bátran állíthatom, hogy ez nem csak elég, hanem ez egyenesen csodálatos.”

Nem jogi elismerése

 

Művészetterápia

Támogasd munkánkat!

PayPal-on keresztül akár (bankkártyával is):

A Transvanilla Transznemű Egyesület bankszámlaszáma:
10918001-00000088-56310001
Bank neve: Unicredit

Egyéb módok a támogatásra

Jelentsd a transzfóbiát!

Nemi identitás, nemi önkifejezés miatti erőszak, diszkrimináció? Jelentsd!

Transz tiszteletet most

Transvanilla hírlevél

Facebook

Transzvideó

Tagjai vagyunk

Tagjai vagyunk: TGEU, ILGA, ILGA-EUROPE

Látható transzok

látható transzok blog