10 tény a transznemű jogokról és a nemek közötti igazságosságról
Kik a transz emberek?
A transzneműek vagy transz emberek azok, akiknek a nemi identitásuk vagy a nemi kifejezésük különbözik a születéskor meghatározottól. Néhány transz ember – de nem mind – jogi, társadalmi és/vagy orvosi lépéseket tesz a tranzició érdekében, ami a belső nemi identitásuk kifejezése. A transz emberek több mint kétharmada nem azonosítja magát a nemi binaritáson belül, más szavakkal nem kizárólag férfiként vagy nőként (ENSZ Alapjogi Ügynökség 2014; Fundamental Rights Agency; FRA). Ezért is jobb nemi egyenlőségről beszélni, mint nők és férfiak közötti egyenlőségről.
A nemi identitás minden személy mélyen megélt, belső és egyéni nemi tapasztalatát jelzi, ami megfelelhet a születéskor meghatározott nemnek, vagy nem. (EU External Action Service, LMBTI Irányelvek, 2013)
Mekkora csoport Európában a transz közösség?
Nincs hivatalos statisztika, de a reprezentatív teljes EU-ra kiterjedő felmérés szerint 1% szembesült transzneműséghez kapcsolódó diszkriminációval (Eurobarometer, 2015), ami azt jelzi, hogy kb. ötmillió transznemű ember élhet az Európai Unióban.
Milyen helyzetekkel kell a transz személyeknek szembenéznie?
A társadalmunkban egy személyt vagy „férfinak” vagy „nőnek” kezelnek – ezek két, egymást kölcsönösen kizáró kategóriák. Ebből adódóan a transz emberek és mindazok, akik áthágják a nemi normákat, nagy valószínűséggel stigmatizációval és diszkriminációval szembesülnek. Az erőszak vagy, hogy mentális betegnek bélyegzik őket és a társadalmi kirekesztettség egymást táplálják. Azon társadalmi intézkedések, amik kifejezetten a transzneműek bevonását célozzák, mindenesetre pozitív hatással lehetnek. (FRA, 2014)
A nőjogi mozgalom és a transznemű mozgalom a konzervatív értékekért felszolalók támadasainak kitéve kénytelenek működni. Ez a 10 tény a kölcsönös szolidaritásra hív fel e két mozgalom között. A dokumentum bemutatja , hogy a transz jogok miért nemi egyenlőségi ügyek, és hogy a transznemű aktivisták miként is támogathatják a női jogokat.
1. Emberi jogokat mindenkinek!
Annak ellenére, hogy a nőjogi és a transznemű mozgalom néhány kulcskérdésben elismerést nyert, még mindig messze vannak attól, hogy elérjék a teljes jogegyenlőséget.
2. A patriarchátus
A patriarchátusban gyökerezik mind a nőgyűlölet, mind a transzfóbia: a nemi különbségeken alapul a férfi felsőbbrendűség rendszere a nőkkel, transz és dzsender nonkonform emberekkel az alsóbbrendű pozíciókban. A transznemű közösség és a nőjogi mozgalmak küzdenek a nemi normák és az előre meghatározott nemi szerepek erőszakos következményeivel szemben.
3. Interszekcionalitás
Ahogy a nők, úgy a transznemű emberek is egy sokrétű csoportot alkotnak: különböző kategóriák, mint a rassz, etnikum, fogyaték, társadalmi osztály vagy a nem kölcsönhatásban állnak egymással és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos specifikus tapasztalatokhoz vezetnek. Konkrét példával élve a színes bőrű transznemű nők, mint csoport nem csak a transzfóbiának van kitéve, hanem a rasszizmusnak és a szexizmusnak, ami a velük szembeni nagyon magas fokú erőszakban nyilvánul meg. A jelentett transzneműek ellen elkövetett gyilkosságok legnagyobb részének színes bőrű transz nők az áldozatai globálisan. Összehasonlításképp a fehér bőrű transzneműek, és sok transz férfi bizonyos privilégiumokkal rendelkezik (azáltal hogy fehér vagy férfiként kezelik), amikkel a színes bőrű transznemű nők nem, bár a transzfóbia őket is kiteszi a diszkrimináció és az erőszak veszélyének.
A nőjogi mozgalmat hasonlóképp formálják ezen sokszínű realitások, például a fehér nők élveznek bizonyos privilégiumokat, amit színes bőrű társaik nem, illetve a középosztálybeli nők olyanokat, amiket a munkásosztálybeliek nem.
4. Nemi sztereotípiák
A nemi sztereotípiák csökkentik a nők jelentőségét, a transznemű embereket pedig nevetség tárgyává teszik, túlszexualizálják őket és leértékelik a személyiségüket. A transz személyektől gyakran elvárják, hogy túlságosan megfeleljenek a nemi sztereotípiáknak, pl. a jogi vagy az orvosi tranzíció engedélyéhez feltétel, hogy szoknyát és sminket viseljenek (egy transz nő esetén), legyenek heteroszexuálisak, stb. Nők, férfiak és az összes többi nemi identitás szenved a társadalmi tabuktól, így ezek mindenki egyéni és változatos nemi identitásának felfedezését akadályozzák.
5. Nemi alapú erőszak
A nemi alapú erőszak a nőjogi mozgalmak égető fontosságú ügye, és a transznemű mozgalomé is, hiszen az ellen küzdenek, hogy bizonyos egyéneket a nemük, a nemi identitásuk vagy kifejezésük alapján válasszanak ki és támadjanak meg; minden harmadik nő és a transznemű személyek 34%-a volt az EU-ban erőszak áldozata (FRA, 2014). A transz nőket „megbüntetik”, amiatt hogy nők (és „feladják”, hogy férfiak legyenek), míg a transz férfiak védtelenebbek a családon belüli erőszakkal és a szexuális visszaélésekkel szemben. Az erőszakos támadás esélyét tovább fokozza, ha valaki szegény és/vagy fiatal transz személy. A bejelentések elmaradása, a szégyen, és a támadótól való függés közös gond a nők és a transznemű emberek esetében. Sok nő és transz személy, aki nemi alapú erőszak áldozata, nem tud biztonságos helyre, menedékbe vagy egyéb kifejezetten e célra szolgáló helyre jutni. Ezek a szolgáltatások gyakran alulfinanszírozottak és nincsenek felkészülve transz emberek fogadására. Emellett a társadalmi tudatosság, a statisztikák, a rendvédelem és a prevenciós programok túl gyérek, korlátozottak vagy túlterheltek.
6. Testi integritás és reproduktív jogok
Míg mind a nőjogi és a transznemű mozgalom küzd az egyének saját testük feletti döntésének jogáért, a testüket továbbra is túlságosan kontrollálják: 23 európai országban a transzneműek nemi identitásának elismerését sterilizációhoz kötik. A nemi megerősítő orvosi kezelés gyakran nem kívánt beavatkozásokkal jár, mint sterilizáció és más műtéti beavatkozások, hormonkezelés és pszichoterápia. A támogatásban részesülő családtervezési és biztonságos abortusz-szolgáltatások a terhességhez kapcsolódó halandóság csökkentésének és a reproduktív egészség elérésének kulcsai. (WHO, 2012)
7. Munkaügy
Tudtad, hogy egy transz nő órabére átlagosan 20%-al esik coming out után? A nők munkájának rendszerszintű leértékelése (nemi fizetési szakadék) a transz nők nemi identitási fizetési szakadékában csúcsosodik ki. (Gejitenbeek, Plug, 2015) A nők és a transz személyek üvegplafonnal szembesülnek a magasabb pozíciók felé vezető úton, a nemüket problémának tekintik, míg a képességeik felett szemet hunynak. A terhesség és a tranzíció miatti elbocsátás vagy diszkrimináció akkor sújtja az embereket a legjobban, amikor gyakran a legsérülékenyebbek.
8. Elzárt lehetőségek
A nőjogi mozgalom keményen küzd a velük szembeni leereszkedő viselkedés megszüntetéséért, és hogy a nőktől elvegyék a szellemi és jogi lehetőségeket. A transznemű személyeket alaptalanul bélyegezte mentálisan betegnek a WHO, a nők patologizálására és kontrollálása használt „hisztéria” és a „homoszexualitás” diagnózisához hasonlóan.
9. Politikai képviselet
A nőjogi szervezetek kiállnak az akadályokkal szemben, amelyekkel sok nő szembesül, amikor a politikai hierarchiában kíván érvényesülni. Az EU lakosságának 29%-a nem érezné jól magát, ha transzneműként azonosítaná magát az országa vezetője. A politikai képviselet hiányának egyik eredménye, hogy mindkét csoport anyagi erőforrásai szűkösek.
10. A transznemű egyenjogúság nem sérti a női jogokat
A transznemű emberi jogok elfogadása és támogatása nem törli el a nők egyedi létezését és tapasztalatait, és az ő egyenjogúsági törekvéseiket. Pont ellenkezőleg, a nagyobb nemi változatosság mindenkin segít azzal, hogy segít mindenkinek egyedileg felfedeznie a saját nemi identitását. Hasonlóan fontos, hogy a transznemű jogi mozgalom támogatja a nők teljes egyenjogúságát.
TGEU releases fact sheet on Trans Rights & Gender Equality PDF
