Transvanilla Transznemű Egyesület

Itt vagy:Információk|Egészség|Transznemű mentális egészség

Transznemű mentális egészség


A mentális egészség a WHO meghatározása szerint: „a jóllét olyan foka, amelyen az egyén megvalósítja képességeit, meg tud küzdeni az élet mindennapos nehézségeivel, eredménnyel és gyümölcsözően képes dolgozni, valamint hozzá tud járulni saját közösségéhez.”

Alapvető problémák a transznemű mentális egészséggel kapcsolatban:

Ez az oldal egy rövid összefoglalót tartalmaz a transznemű emberek körében előforduló problémákról, külön kiemelve azokat, amik befolyásolják az alany érzelmi és pszichés állapotát. (A jövőben ezeket szeretném részletesebben is kifejteni az egyes kategóriák alatt.)

Nemi diszfória:

Ez egy alapvető kényelmetlenségérzet és elégedetlenség az alany születéskori biológiai nemével, ami szorongást, depressziót, nyugtalanságot és más tüneteket okozhat. Ez az összeférhetetlenség gyakran motiválója annak, hogy az alany változtatásokat eszközöl testi és nemi önkifejezésén (az ahogyan prezentálja magát a külvilág felé) azért, hogy nagyobb összhangban legyen a magáénak érzett nemi identitással (azzal a nemmel, aminek magát érzi).

A nemi identitászavarral való felnövéssel kapcsolatos problémák:

A fő probléma nemi diszfóriával való felnövés esetén – eltekintve a testi összeférhetetlenségtől – az alany társadalmi helyzete. Tulajdonképpen mindenki azt várja el az alanytól, hogy sztereotipikus fiúként/lányként éljen és viselkedjen, amikor ő önmagát belül valójában lánynak/fiúnak érzi.

Korai gyermekkor:

A gyerekek már korán elsajátítják a megfelelő viselkedésmód jeleit szüleiktől, és ezeket magukévá is teszik. Például férfiból nő transznemű egyének olyan visszajelzést kaptak szüleiktől, hogy a babázás lánytestvéreikkel vagy szomszédjaikkal nem elfogadható viselkedésmód – ehelyett durvább, „fiúsabb” játékokat és időtöltést vártak el tőlük. A gyermekek ebben az életkorban ismerik fel, hogy önmaguk egy részét el kell rejteniük a külvilág elől.

Pubertáskor:

Ez egy kifejezetten nehéz életkor, mivel ekkor kezdődnek meg a lényeges testi változások, és ekkor fejlődnek ki a másodlagos nemi jellegek (mell, nemi szervvel kapcsolatos változások, menstruáció). Transznemű egyének visszajelzéseik alapján gyakran undorodtak ezektől a változásoktól („Utálom a szőrzetemet; a melleimet stb.) A legtöbb transznemű alany ebben az életkorban már tisztában van a problémájával, de képtelen saját helyzetén változtatni. Itt szerencsére történtek változások az elmúlt évek során; egyes helyeken a transznemű fiatalság már jobban azonosulhat önmagával, támogató családdal rendelkezik és bizonyos orvosi beavatkozások is elérhetőek számukra.

Bizonyos esetekben az alany – gyógyszeres beavatkozással – késleltetheti a pubertáskori változásokat, amíg elég idős és érett nem lesz, hogy maga döntsön a tranzícióról. Ezzel elkerülhető, hogy az alany megtapasztalja a neméhez nem illő testtel történő pubertáskori fizikai változások traumáját.

Korai felnőttkor:

Az érzelmi és anyagi függetlenség megteremtésével néhányan elérkezettnek érzi az időt arra, hogy érdemben foglalkozzanak a transzneműség kérdésével és megkezdje a tranzíciót. Azonban vannak akik ezt nem tehetik meg, családi és egyéb elkötelezettségek miatt, ill. az ezzel kapcsolatos információ és szolgáltatások elérhetetlenségéből fakadóan.

Kései felnőttkor:

Néhány transznemű egyén a tranzíciót életének későbbi szakaszára hagyja, amikor már úgy érzik, hogy készen állnak erre. Ez kielégítő lehet, de ugyanakkor azzal a hátránnyal is járhat, hogy már nem képes olyan hatékony végeredményt produkálni, mint amilyet az alany eredetileg szeretett volna. Emellett megbánhatja azt is, hogy ilyen sokáig élt egy számára nem megfelelő nemi szerepben. A barátok és családtagok nehezebben értik meg, hogy mi történik, hiszen sokáig a születési nemének megfelelő szerepben ismerték őt.

Minden stádiumban fellépő tünetek:

A legtöbb transznemű ember élete során izolációra, rejtőzködésre és titoktartásra kényszerül, ami depresszióhoz és szorongáshoz vezethet. A transznemű felnőttek sokkalta hajlamosabbak az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokra; a transz felnőttek 50%-a jelezte már, hogy fontolóra vette életének eldobását. Két út közül választanak a transznemű alanyok a korai szakaszban: vagy megpróbálják elnyomni a nemi identitásukkal kapcsolatos ellenérzéseket, és látszólag fiúként/lányként funkcionálni vagy az alany képtelen rejtőzködni, és fiús lányként vagy lányos fiúként fejezi ki önmagát. Mindkét út rengeteg problémát és veszélyt rejt az alany érzelmi fejlődésére nézve. A második eshetőség – az egyén dzsender-nonkonform megjelenése, sok esetben durva válaszokat vált ki a társadalomtól. Ez a nem-transznemű egyénekre is ugyanígy igaz, és ezt sok meleg férfi és nő is már korán megtapasztalja.

Döntést hozni:

Ez a transznemű emberek élettapasztalatának egyik leghangsúlyosabb eleme. Döntést hozni a tranzícióról, annak mértékéről vagy annak nem megtételéről bonyolult döntések, rengeteg időt és támogatást igényelnek. Az alany félhet attól, hogy családja (szülei, partnere, gyerekei, nagyszülei) és környezete (barátai, kollégái, diáktársai, hittársai) mennyire fogják elfogadni. Szoronghat és tarthat attól, hogy mennyire lesz meggyőző az új külseje férfiként vagy nőként – és, hogy a mindennapi életben „felismerik-e”, mint transznemű egyént.
Az is előfordulhat, hogy az alany nem kíván teljes tranzíciót, hanem ehelyett egy, az egyik klasszikus nemmel sem azonosítható vagy „harmadik nemhez” tartozó identitást alakít ki magának. Mindegyik tökéletesen elfogadható alternatíva. Alapvetően senkinek nincs ilyen külső megjelenése, szóval még ez is igényel beavatkozásokat. A döntéshozatalkor rengeteg az ismeretlen, ami miatt az nagyon stresszes lehet. De ugyanakkor örömteli és izgalmas is lehet, ha az alany végre belevághat az önmegvalósításba és egy önazonosabb jövő felé haladhat.

Tranzíció:

Azon transznemű egyének körében, akik belekezdenek a tranzícióba – megpróbálnak kifelé is a másik nemnek megfelelően megjelenni és élni-, a következő érzelmi és pszichés problémák merülhetnek fel:

  • Félelem attól, hogy tud-e majd magának partnert találni.
  • A folyamat hatása a családi kapcsolatokra (szülőkkel, gyerekekkel, nagyszülőkkel más rokonokkal).
  • A folyamat hatása a meglévő munkahelyi és baráti kapcsolatokra.
  • Félelem attól, hogy –amennyiben transzneműként azonosítják – az alany erőszakkal és előítéletekkel szembesül.
  • A sebészeti beavatkozásokkal, a hormonkezeléssel, (és férfiból nő transzszexuálisok esetében) az arcszőrzet eltávolításával és hangszín-változásokkal kapcsolatos érzések.
  • Frusztráció és csalódottság a személyes dokumentumokkal (vezetői engedély, útlevél, tulajdonjogi dokumentumok, diplomák) kapcsolatos dokumentumok lecserélésével vagy a magyarázkodással velük kapcsolatban.

A tranzíció utáni problémák:

  • Csalódottság, hogy a tranzíció nem oldott meg minden problémát.
  • Elégedetlenség az új külsővel és megjelenéssel.
  • Elégedetlenség a sebészeti beavatkozásokkal.
  • Érzelmi problémák, amik nem kerültek korábban orvoslásra.

Amikor valaki úgy dönt nem lesz tranzíciója:

Nem mindenki tud vagy akar tranzíciós folyamatba belevágni. Ez is egy teljesen elfogadható döntés Azonban ezeknek az egyéneknek meg kell tanulniuk, hogy hogyan viseljék el a nemi diszfóriából adódó nehézségeket. Néha ezen segíteni tud, ha az alany lehetőséget kap arra, hogy periodikusan a másik nem ruháit viselje, olyanokkal érintkezzen, akik tisztában vannak helyzetével és megbeszélheti a helyzetét velük vagy alacsony intenzitású hormonokat (külső testi változások nélkül) szedjen.

Más, a transzneműséggel nem kapcsolatos mentális egészségügyi problémák:

Az, hogy valaki transznemű, nem jelenti azt, hogy életében nincsenek más egyéb problémák. Néhány ember számára nehéz lehet, hogy segítséget kérjen további problémák kezelésében, amikor a nemi diszfória az életét kitöltő legnagyobb aggodalom.

A jó hírek:

Fontos, hogy az ember sohase tévessze sem elől, hogy milyen elégedettséggel és belső békével jár az életében megváltoztatható dolgok felismerése és - ha mód és lehetőség van rá – azok megváltoztatása. Az önazonosság elérése mindenki számára rendkívüli fontossággal bír az életben, függetlenül attól, hogy az illető transznemű-e vagy sem.

 

A transznemű és dzsender variáns egyének, barátok és családtagok körében fellépő mentális egészségügyi problémáiról a new york-i pszichoterapeuta, Ami B. Kaplan, LCSW, írásainak segítségével.
Forrás: https://tgmentalhealth.com/basic-issues-in-transgender-mental-health/

Utoljára frissítve: 2017. Március 29., Szerda 13:11
Tovább a kategóriában: « Transznemű emberek és a mellrák

Nem jogi elismerése

 

Művészetterápia

Támogasd munkánkat!

PayPal-on keresztül akár (bankkártyával is):

A Transvanilla Transznemű Egyesület bankszámlaszáma:
10918001-00000088-56310001
Bank neve: Unicredit

Egyéb módok a támogatásra

Jelentsd a transzfóbiát!

Nemi identitás, nemi önkifejezés miatti erőszak, diszkrimináció? Jelentsd!

Transz tiszteletet most

Transvanilla hírlevél

Facebook

Transzvideó

Tagjai vagyunk

Tagjai vagyunk: TGEU, ILGA, ILGA-EUROPE

Látható transzok

látható transzok blog