A tanulmány szerint az insula (szigeti lebeny) – az agy egy része – térfogata a transz vagy cisznemű alanyok esetében eltérő. Az insula fontos szerepet játszik az ember testképében, öntudatában és az empátiában is.

Giancarlo Spizzirri, a tanulmány első szerzője, amelyet a  Scientific Reports-ban pulikáltak elmondta, hogy az eredmény alátámasztotta, hogy emberek már a méhben is transzok. 

“A transz emberek olyan személyiségjegyeit fedeztük fel, amelyek közelebb hozták a nemiséget az agy egyes részeinek vizsgálata és azonosítása során, s ezek jelentős különbségeket mutattak már a terhesség alatt is” - mondta állásfoglalásában.

Carmita Abdo, az egyetem Szexualitás kutatási programjának koordinátora és a tanulmány fő vezetője kiemelte, hogy a tanulmány azt mutatja, hogy a transz embereket nem a társadalom termeli ki.

„Azt találtuk, hogy „transzneműség” fogalma nemcsak különféle az emberekben kialakult viselkedésmintákra utal” - mondta Abdo.

“Megfigyeltünk a transz egyének agyában olyan specifikációkat, ami fontos a „gender ideológia” tükrében” – tette hozzá.
“A bizonyíték igazolja, hogy ez nem ideológia kérdése. A kutatásaink MRI vizsgálatokon alapulnak melyek kimutatható strukturális alapokra utalnak.”

Professzor Geraldo Busatto, aki a Pszichiátriai képalkotó laboratórium vezetője az egyetemi kórházban; elmondta, hogy “leegyszerűsítő lenne közvetlen kapcsolatot mondani a transzneműséggel, de a különbség felfedezése az insulában fontos”.

Busatto társkutató szerint azért mert, “a transz embereknek számos kérdése van a saját testük megítélésével kapcsolatban, azért mert nem tudnak a születéskor meghatározott nemükkel azonosulni és ráadásul sajnos diszkriminációt és zaklatást szenvednek el.”

A kutatás transz ellenes aktivisták az Egyesült Királyság Parlamentjében „divatossá vált transzneműség”-et elítélő eseményének másnapján bukkant fel. Azon aktivisták szerint ezek csak egyike azon „interneten kizsákmányolt szexuális fetisiszták csoportjának, akik megpróbálnak maguknak jogi mozgalmat csinálni”.

Az Alsóházban tartott találkozón, amely a „Transzneműség és a nők elleni háború” nevet kapta, elhangzott az is, hogy a transz nők „parazitaként” foglaltak el női tereket és hogy fenyegetést jelentenek a nők felszabadulására.

Sheila Jeffreys ausztrál akadémikus eseményt megnyitó prezentációjában, melynek címe  „transzneműség és a feminizmus támadása” volt, az alábbi kérdést tette fel: „A férfiak nem lehetnek nők, miért nehéz ezt felfogni?”

A vitatott Jeffreys, aki korábban azt mondta, hogy transznemű gyerekek nevelése a gyerekbántalmazáshoz hasonlítható, most parazitákhoz hasonlította a transz embereket.

Azt mondta a közönségnek, hogy „amikor férfiak azt állítják, hogy nők…..és parazita módon elfoglalják az elnyomottak testét, az elnyomottakról beszélnek. Elismerik őket elnyomottként.”